Nem volt hozzászokva, hogy ilyen sérülékenynek lássa. Nagyon törékenynek tűnt. Hat hónappal azelőtt megesküdött volna, hogy sokkal erősebb ennél. Lehet, hogy túlságosan erősnek gondolta. Ezúttal nem követi el ugyanezt a hibát.

Kit kinyitotta a száját és megnedvesítette az ajkát. A bizonytalanság kiült az arcára. Akármit is kell elmondania, komoly gátlásokat kell legyőznie hozzá. Mi lehet rosszabb annál, mint hogy összegörnyedve fekszik a földön, félig meztelenül, és nincs hangja a kiabálástól? Mac nem volt benne biztos, hogy tudni akarja.

A lány felé indult, hogy megnyugtassa, de Kit elhúzódott. Visszalépett Ryder mellé, hogy teret engedjen neki.

— Olyan ostobának érzem magam — mondta Kit halkan. — Az egészet én hoztam magamra. Bárcsak ne lettem volna akkora bolond. Bárcsak elmondtam volna nektek, mit akarok.

Mac összeráncolta a homlokát. Ennek nincs semmi értelme. Ryderre nézett, hátha ő jobban érti, miről van szó, de Ryder ugyanolyan értetlenül bámult, mint ő.

Kit megfordult, és az ablak előtt álló íróasztalhoz ment. Kihúzott egy fiókot, egy percig matatott benne, aztán kivett egy szalvétát.

Remegő kézzel széthajtogatta, majd felnézett.

— Aznap éjjel, amikor megtámadtak, Ryder bejött a bárba. Be kellett fejeznie valamit a műhelyben, így csak néhány percig maradt.

Ryder bólintott.

— Emlékszem.

— Te pedig dolgoztál — mondta a lány Macnek.

Mac arra várt, hogy folytassa.

Kit lenézett a kezében lévő szalvétára.

— Mindig flörtöltünk egymással, buta kis macska-egér játékot játszottunk. Csak incselkedtem veletek. Nem álltam elétek, és mondtam, hogy akarlak benneteket. Miután Ryder elment, ezt találtam a bárpulton, ott, ahol állt.

Odanyújtotta a szalvétát. A keze remegett, mint a nyárfalevél.

Mac elvette a szalvétát. Ryder is előrelépett, hogy megnézze.

Mac az írásra bámult és nem hitt a szemének. Ryder mély lélegzetet vett és nagyot sóhajtott.

— Ó, drága, mondd, hogy nem ezért maradtál olyan sokáig a bárban — mondta Ryder.

— Azt hittem, te írtad — mondta Kit sírós hangon.

Mac ismét a szalvétára nézett. A gyomra görcsbe rándult.


„Várj meg bennünket munka után, édes. Mac és én beugrunk érted. Ideje abbahagyni az egész flörtölgetést és a lényegre térni.”

— Jézusom! — káromkodott Mac. — A szemétláda felültetett!

Ryder kinyújtotta a kezét Kit felé. Az arca tele volt sajnálattal.

— Kit. Istenem, fogalmam sincs, mit mondjak.

A lány elhúzódott.

— Ezért nem mondtam el nektek. Nem kérek a sajnálkozásotokból.

Macet elöntötte a düh.

— A pokolba, Kit, nem a sajnálkozásunkról van szó! Kibaszottul dühít, hogy valaki bennünket használt fel ellened!

Kis híján széttépte a kezében lévő szalvétát, de aztán megtorpant.

— Kit, ez bizonyíték, amit elhallgattál előlem. Mi van még, amit rejtegetsz?

A lány fájdalmas szemmel nézett rá.

— Hagyott nekem néhány üzenetet is. És felhívott néhányszor.

Mac alig volt képes úrrá lenni a dühén. Végig azt gondolta, hogy a félelmet, amelyet nap mint nap Kit szemében látott, a lány a támadás miatt érzi. Most rá kellett döbbennie, hogy a valódi ok az, hogy azóta is rettegésben élt. A rohadék nem hagyta békén. Ráadásul ismeri, sőt őket is, méghozzá jól.

— Megvannak még az üzenetek? — kérdezte Mac határozottan.

— Csak a ma éjszakai — felelte a lány halkan.

— Ma éjjel? — kapta fel a fejét Ryder.

— A kocsimban volt. Bezártam, mielőtt dolgozni mentem. Amikor kijöttem a bárból, nyitva volt. Egy üzenet volt a kormányon.

— Ezért viselkedtél annyira bénán a parkolóban? — kérdezte Ryder.

— Bénán? — kérdezett vissza Mac. Meglepetésében felhúzta a szemöldökét. Ryder nem volt a szavak embere, de ha egyszer elkezdett beszélni, nem tudta visszafogni magát.

— Igen, elejtette a kulcsait, és nagyon bénán viselkedett közvetlenül azelőtt, hogy elindultunk.

— Hol az üzenet, Kit? — kérdezte Mac halkan.

— A Broncóban. Összegyűrtem.

— Mennyit kaptál eddig?

A lány megvonta a vállát.

— Hármat vagy négyet. A legtöbbet közvetlenül a támadás után. Azt hittem… — A hangja elcsuklott. — Azt hittem, feladta. Három hónap telt el a legutolsó üzenet és telefonhívás óta.

Ryder nagyot káromkodott. Kit felnyögött, amikor a szitkok belehasítottak a levegőbe. Mac sem érezte magát jobban.

— Miért nem mondtad el nekünk, baby?

A kérdés a levegőben lebegett. Talán a legfontosabb kérdés volt az egész ügyben. Miért nem bízott meg bennük? Miért nem fordult hozzájuk az elejétől kezdve?

Kit elpirult.

— Amikor rájöttem, hogy nem Ryder írta az üzenetet, úgy éreztem, bolondot csináltam magamból… — Elakadt a szava és félrenézett. — Mondott nekem dolgokat. Tudta, hogy érdekeltek engem. Azzal bosszantott, hogy benneteket viszont nem érdekellek. Azt mondta, hülyét csinálok magamból, kurva vagyok, és nem fogja tétlenül nézni, hogy elétek vessem magam.

Mac döbbenten bámult rá. Mellette Ryder ismét káromkodott.

— Miattunk bántott téged — bökte ki végül Mac. A torkán akadt a mondanivalója. A szemét állat miatta és Ryder miatt szegült a lány nyomába. A legszívesebben elhányta volna magát.

Megragadta Kitet és magához rántotta. A karját köré fonta és magához ölelte olyan szorosan, ahogy csak tudta. A lány szíve a mellkasán dobogott, a teste remegett. Mac legszívesebben ordított volna dühében.

— Jézusom, baby, nagyon sajnálom, átkozottul sajnálom!

Kit lassan megölelte, remegő testtel belekapaszkodott.

— De ki tehette ezt? — hörögte Ryder.

Mac a barátjára nézett. Ryder arca elborult a dühtől, baljós kifejezés ült ki rá. Annyi évig vigyáztak Kitre, de mégsem voltak ott, amikor a leginkább szüksége lett volna rájuk. Még egyszer nem történhet meg.

— Szedd össze a ruháidat és mindent, amire szükséged van — mondta Mac a lány feje felett. — Eljössz hozzám.

A lány teste megfeszült és elhúzódott tőle.

— Úgy mondod, mintha nem csak a ma éjszakáról lenne szó.

— Így van — felelte Mac. — Nem fogsz itt maradni, amikor egy beteg állat leselkedik rád odakint. Nálam fogsz lakni, és amikor nem vagyok otthon, Ryder lesz veled.

Mac Ryderre nézett, hogy mit szól hozzá. Ryder, aki a leglazább volt közülük, rezzenéstelen arccal bólintott.

— Csak azt nem tudom, honnan tudta — suttogta Kit. — Honnan tudta, hogy ma este lesz?

— A pokolba is, mindenki tudta a bárban, miután Mac megcsókolt — jegyezte meg Ryder.

Mac összeszorította az ajkát. Belül forrongott. Azzal, hogy Kitet ország-világ előtt felvállalta, ismét célponttá tette.

Hát jól van. Kurvára nem érdekli, ki tudja és ki nem, hogy a lány az övé. Mostantól kezdve az egész átkozott város tudhatja, mert minél hamarabb rájön a faszfej, aki megtámadta, annál hamarabb megtudja majd azt is, mennyire rosszul tette, hogy fájdalmat okozott Kitnek.

— Az enyém vagy, Kit — suttogta Mac, miközben ismét a karjába szorította a lányt -, és megvédem, ami az enyém.

Negyedik fejezet

Kit vizet locsolt az arcára, és egy törölközőbe fúrta. Megtörölte a szemét, felemelte a fejét és a tükörbe nézett. Még mindig pokolian festett.

Sóhajtott, és a pultra dobta a törölközőt. Levetette a ruháját, megnyitotta a zuhanyt. Talán egy jó fürdő elfeledteti vele a félelmet, ami belülről emészti.

Odahajolt a táskájához, amit sietve pakolt össze. Tiszta fehérneműt, pólót és rövidnadrágot vett ki belőle, míg arra várt, hogy a víz felmelegedjen.

Mac kérésének határozottsága ellenére, hogy egy ideig nála lakjon, voltak jócskán kétségei. Túlságosan is hasonlított ez egy kapcsolathoz. Addig marad, amíg nem érzi magát ismét biztonságban, de semmiképp sem hosszú távra tervezi. Lehet, hogy soha nem kapják el a támadóját, és nem akar örökké rejtőzködni.

Belépett a vízsugár alá, és behunyta a szemét, ahogy a forróság elárasztotta. Nevetségesnek érezte, hogy kifakadt Mac és Ryder előtt. Nem csoda, hogy halálra rémültek. Az érzelmi kitörések nem voltak rá jellemzők.

Bedörzsölte a haját és az egész testét. A támadója érintése még élénken élt az emlékezetében. Rekedtes hangját hallva mindez újra felelevenedett. Emlékezett a szidalmakra, amelyekkel elhalmozta, miközben magatehetetlenül vergődött alatta.

Újabb bosszantó könnycsepp gördült végig az arcán. Megtörölte a szemét, és dühösen megrázta a fejét. Össze kell szednie magát. A fiúk Mac nappalijában várnak, és hacsak nem tudja meggyőzni őket, hogy jól van, örökre körülötte fognak legyeskedni.

Beletartotta az arcát a vízsugárba, és percekig hagyta, hogy záporozzon rá. Végül a csaphoz nyúlt és elzárta a vizet.

Gyorsan megszárítkozott és felkapta a ruháját. Nem vesződött azzal, hogy megszárítsa a haját, csak megtörölte törölközővel és átfésülte.

Ideges remegéssel a gyomrában jött ki a fürdőszobából, és a nappaliba sietett, ahol Mac és Ryder várt rá.

Ránéztek, amikor belépett a szobába és aggodalom tükröződött a szemükben. A lány szíve összeszorult. Nem így képzelte az estét. Hatalmas szexet várt, ehelyett színt kellett vallania és megaláznia magát.

— Jól vagy? — kérdezte Mac kedvesen.

Kit határozottabban bólintott, mint ahogy valójában érezte magát. Odament a díványhoz, ahol Ryder ült és lehuppant mellé. A férfi átkarolta és magához húzta. A lány a kemény mellkasára tette a fejét, és feszülten Macre pillantott.

Szándékosan keresett Rydernél menedéket. Volt valami Mac szemében, korábbi kijelentéseiben, ami óvatosságra intette. A tekintete most is birtoklón siklott rá, mintha kizárólagos igényét akarná kifejezni.