Kit lába remegett, a vaginája lüktetni kezdett.

— Mac — suttogta. — Ha nem indulunk el most azonnal, soha nem fogunk reggelizni.

Csalódottság ült a férfi szemében, amikor elhúzódott tőle. Megfogta a lány kezét, és összefűzte az ujjaikat.

— Mindenképpen enned kell, ha meg akarod őrizni az erődet.

Rákacsintott és kivitte magával a hálószobából.


Kit már többször evett a kávézóban Ryderrel és Mackel, mintsem meg tudta volna számolni. A mai alkalom mégis furcsa volt.

A férfi úgy tekintett rá, mintha birtokolná. Gyakran megérintette, finoman simogatta a bőrét. Egy alkalommal még át is nyúlt az asztalon, hogy megfogja a kezét.

Pokolian kellemetlenül érezte magát tőle. Nem akarta, hogy könnyed barátságuk megváltozzon amiatt, hogy szexuális kapcsolat van köztük. Egyáltalán nem akarta, hogy Mac vagy Ryder félreértse a dolgot. A szex rendben volt. Azok után, ami történt vele, nem volt biztos, hogy képes megbízni bárkiben is rajtuk kívül annyira, hogy megérintsék. Viszont ez nem jelentette azt, hogy ennél többet akart tőlük.

Ha választania kellene a szex és a barátságuk között, nem volna min gondolkodnia. Nem szabad átesnie a ló túloldalára.

— Hé, itt van David! — kiáltott fel Mac.

Kit megfordult és látta, hogy David belép a kávézóba. Mosolygott és integetett. Mac odahívta hozzájuk.

David odaballagott kedves mosollyal az arcán.

— Na, szevasztok!

Mac kirúgta az egyik szabad széket az asztal alól.

— Ülj le!

David lehuppant és intett a pincérnőnek.

— Örülök, hogy látlak, David. Szeretnék egy pár dolgot kérdezni tőled, ha nem bánod — mondta Mac.

— Persze, semmi gond. Mit akarsz tudni?

A pincérnő forró kávét öntött David csészéjébe, aki hozzálátott, hogy négy csomag cukorral édesítse.

Kit feszült lett, és félrenézett. Tudta, hogy Mac arról fogja faggatni, ami előző éjszaka történt. Kellemetlen, szúró fájdalmat érzett a bőrén. Még jobban megalázta, hogy más is tud a dologról.

— Mielőtt megérkeztem volna a bárba tegnap éjjel, láttál bármi szokatlant? Bármi különöset? Valakit, aki túlságosan nagy figyelmet fordított Kitre?

David összeráncolta a homlokát és megrázta a fejét. Kitre pillantott, és aggódás tükröződött az arcán.

— Miről van szó?

Kit az asztalt bámulta.

— Okom van azt feltételezni, hogy Kit támadója még mindig körülötte ólálkodik — motyogta Mac.

David pislogott.

— Komolyan mondod?

— Halálosan komolyan.

Kit a gyümölcsléért nyúlt, de felborította, annyira remegett a keze. A pokolba! David felugrott, hogy szalvétát kérjen, Mac pedig átnyúlt az asztalon, és megfogta Kit kezét. A pincérnő egy törlőkendővel sietett oda, és a balesetnek hamarosan nyoma sem maradt.

Mac Kitre meredt, kék szemében aggódás látszott.

— Jól vagy?

— Nem… Nem beszélhetnénk valami másról? — könyörgött a lány.

Mac arckifejezése ellágyult.

— Baby, tudnom kell, hogy David látott-e valamit. Nem tudlak megvédeni, ha nem teszek fel kérdéseket.

A lány hátradőlt, és felállt. Tetőtől talpig merev volt a feszültségtől.

— Csináld akkor, amikor nem vagyok itt! — mondta sírós hangon.

Azzal sarkon fordult, és az ajtó felé szaladt.

Mac szitkozódott és ököllel az asztalra csapott. Megijedt. Nem is emlékezett rá, mikor szaladt el előle Kit utoljára. A múltja elől. A jelene elől.

— Mi folyik itt, Mac? — kérdezte David.

Mac sóhajtott.

— A szemétláda, aki megerőszakolta Kitet, még mindig szabadon járkál. A támadás óta zaklatja. Csak tegnap éjjel tudtam meg.

David szeme tágra nyílt a meglepetéstől.

— Azt hittem, nem volt semmi nyom. A támadó csak átutazó volt.

Mac felmordult.

— Igen, én is azt hittem.

A kávézó kijárata felé nézett, amelyen keresztül Kit néhány pillanattal korábban távozott. Megdörzsölte az arcát a kezével.

— Nézd, David, mennem kell, de tégy meg nekem egy szívességet! Nagyon figyeld a bárt! A szemétláda ott volt tegnap éjjel. Üzenetet hagyott Kit kocsijában. Sajnos nincs biztonságban tőle.

David tekintete elsötétült.

— Megteszek mindent, amit csak tudok. Azonnal szólok, ha látok valamit, ami nem stimmel.

Mac felállt, és a fejébe nyomta a Stetsonját. David felé nyújtotta a kezét.

— Köszönöm, haver, nagyra értékelem.

— Ne viccelj.

Mac kiment a kis parkolóban álló Dodge Pickupjéhez. Beült a vezetőülésre, és a kezét a kormányra tette.

Kit összegömbölyödve ült az utasülésen, és a szélvédőn keresztül a semmibe bámult. Mac halkan sóhajtott, aztán odanyúlt és megérintette a karját.

— Kit, nem azért tettem, hogy bántsalak — mondta halkan.

A lány üres tekintettel bámult rá.

— Tudom, Mac.

Terhes csend állt be közöttük. A férfi elvette a kezét, és mocorgott ültében. Beindította a motort, kitolatott a parkolóból.

Kit házához hajtott, közben időnként a lányra pillantott. A teste törékenységről árulkodott. Mac ismét azon törte a fejét, hogyan kezelje Kit szokatlan oldalát. Legszívesebben olyan szorosan ölelte volna magához, hogy többé ne érezze magát fenyegetve. De ezzel valószínűleg éppúgy ráijesztene, mint a démonok, amelyek elől menekül.

Beállt a kocsibejáróra, és leparkolt Kit Broncója mögött. Odanyúlt és megfogta a lány kezét. A lány lassan felé fordította a fejét, ránézett. A kétségbeesés a szemében kis híján megtörte Mac józan gondolkodását. Minden erejére szüksége volt, hogy ne ölelje szorosan magához ott azonnal.

Helyette lazán elmosolyodott, mintha a világon semmi sem érdekelné.

— Kész vagy, baby?

Kit összerezzent, aztán a kilincsért nyúlt. Mac kiszállt, megkerülte a kocsi elejét, és bevárta.

Felmentek a verandára. Mac kissé lemaradt, miközben a lány bedugta a kulcsot a zárba. Alighogy hozzáért az ajtóhoz, az magától kinyílt.

Kit elejtette a kulcsot, hátrahőkölt és Macnek ütközött. A férfi egy szempillantás alatt maga mögé rántotta, és a szolgálaton kívüli pisztolyáért nyúlt.

— Ülj be a kocsiba, és zárd be az ajtót — utasította Mac.

Kit remegő lábakkal lement a lépcsőn. Úgy botorkált, mint egy újszülött csikó. Amikor Mac látta, hogy beszállt a kocsiba, kinyitotta a bejárati ajtót és befelé kémlelt.

— A rohadt szemétláda! — szitkozódott.

Az egész házat felforgatták. Fegyverrel a kezében átlépte a küszöböt. A tarkója bizsergett, a szőrszálak felálltak rajta az izgalomtól.

A házban semmi sem maradt a helyén. A díványt darabokra szedték, a bélés mindenütt szétszóródott a helyiségben. Képek, könyvek, növények feküdtek összetépve és összezúzva a földön.

Mac bement a konyhába, ahol az összes tál, pohár és tányér ezer darabban hevert a földön. Belépett a hálószobába, és már előre félt, mit fog ott találni.

Az ajtó sarkig nyitva volt. Az összes ruha a földön hevert. Furcsa módon az ágy érintetlen volt. Megesküdött volna rá, hogy a betolakodó vetette be, mert Kit messze nem volt annyira pedáns, mint amiről az ágy árulkodott.

Odalépett, és végignézett a feszes ágyneműn. Aztán megtorpant. Keserű ízt érzett a torkában, és többször nyelnie kellett, nehogy elhányja magát.

Az ágy közepén Kit fényképe feküdt. Összekuporodva a földön, ahogy Mac hat hónappal korábban rátalált. Jól tudta, hogy a képet nem ő készítette.

Alatta egy papírfecni hevert egyetlen szóval: „Enyém”.

A támadó színt vallott. Nem fogja békén hagyni.

Mac előrántotta a mobilját, és felhívta az őrsöt. Gyorsan elmondta, hol van és mi történt. Aztán kiment a házból a kocsijához, amelyben Kit várta.

A lány kiugrott a kocsiból, amikor a lépcsőhöz ért. Odaszaladt hozzá, és befutott volna mellette a házba, ha el nem kapja, és nem szorítja magához.

— Ne menj be, Kit! — mondta határozottan.

— Mit művelt? — követelőzött Kit.

Mac a lány szemébe nézett, amely gyorsan megtelt könnyekkel. Úgy érezte, mintha valaki kitépné a szívét a mellkasából.

— Bűntény helyszíne a házad, baby. Nem mehetsz be. Már beszóltam. Nemsokára itt lesznek.

— Mit művelt a házamban? — kérdezte Kit elkeseredetten. Macbe belehasított a fájdalom.

— Felforgatta az egészet — felelte. Kizárt dolog, hogy elmondja neki, mint talált az ágyában.

Kit lassan elfordította a tekintetét a házról, és Mac szemébe nézett.

— Félek, Mac — suttogta.

Mac tudta, milyen nehezen foglalta szavakba, még inkább, hogy milyen nehezen vallotta be, amit érez.

Remegett a dühtől.

— Felhívom Rydert, hogy jöjjön el érted. Itt kell maradnom most egy ideig. Ha nem leszek otthon, amikor munkába indulsz, Ryder elvisz. Később találkozunk. Megígérem.

— Nem fog békén hagyni, ugye? — kérdezte Kit olyan halkan, hogy a férfi alig hallotta.

Magához húzta, szorosan megölelte, a száját a fejéhez szorította.

— Megtalálom, Kit. Esküszöm neked, megfizet azért, amit tett.

Nyolcadik fejezet

Ryder öt perccel később érkezett, az arckifejezése tele volt dühvel. Kit figyelte, ahogyan odamegy Machez, beszélgetnek, és láthatóan percről percre egyre ingerültebbek lesznek.

Ott kellene lennie velük, hogy megtudja, mi történt pontosan. A beszélgetés elcsípett foszlányaiból rájött, hogy a házat teljesen tönkretették. Mégis inkább félrehúzódott. Nem volt benne biztos, hogy meg tud birkózni azzal, amit Mac a lakásban talált. Nem mondott el neki mindent. Jól tudta, de túlságosan félt, semhogy meg akarja tudni.

Néhány perccel később Ryder odament hozzá. Fekete haja szétterült a vállán. Az arckifejezése ellágyult, amikor odaért, és megérintette az arcát.