— Ó, Jack — sóhajtott. — Ez minden?

— Igen — bökte ki a férfi. — Mia, nem hiszem, hogy megértetted.

— Dehogynem értem — felelte a lány még mindig mosolyogva. — Szeretlek, és nem akarlak többé elengedni. Gondolod, hogy nem tudtam ezt rólad, Jack? Már akkor is tudtam, amikor az ágyadba lopóztam két évvel ezelőtt. Tudtam, és elfogadtam. Sőt vágytam rá. Szükségem volt rá. Szükségem van rád, Jack. Csak rád.

Jack nagyokat nyelt, de a torkában támadt gombóc csak nem akart elmúlni. Mindent rosszul csinált, mégis a legcsodálatosabb ajándék hullott az ölébe a világon. Mia odaadta magát neki, a bizalmát, a szerelmét.

— Biztos vagy benne? — szólalt meg végül. — Biztosnak kell lenned benne, Mia, mert később nem foglak elengedni. Mindig szeretni foglak, mindig vigyázni fogok rád, de hozzám fogsz tartozni.

— Mindig is biztos voltam benne, Jack. Bárcsak vártam volna rád. Bárcsak ne futottam volna el, mint egy megbántott kislány. Sok hibát követtem el, és belefáradtam a menekülésbe. Haza akarok menni. Veled.

Jack óvatosan a karjába vette, és magához szorította.

— Egyszer azt mondtad, nincs semmi gyengédség benned — mondta Mia tompán a mellének. — Tévedtél, Jack, velem mindig gyengéd voltál. Tudom, hogy soha nem fogsz fájdalmat okozni nekem. Vágyom a dominanciádra. Szükségem van rá. Csak akkor érzem magam biztonságban, ha veled vagyok.

A férfi elhúzódott tőle, de csak annyira, hogy megcsókolhassa, megízlelje a száját. A lány szavaira tűz lobbant a lelkében. Békét, mély elégedettséget érzett, amelyről azt hitte, soha nem fog a részese lenni.

— Még mindig túl öreg vagyok hozzád — mondta mogorván.

Mia pajkosan mosolygott.

— Szerencsés vagy. Ha már öreg és ősz hajú leszel, én még mindig szexi kis csirke leszek az ágyadban.

Jack ismét szenvedélyesen megcsókolta, és magához szorította.

— Így igaz. És úgy tervezem, hogy sokáig, nagyon sokáig maradsz az ágyamban, édes.

Tizenhatodik fejezet

— Kinyithatod! — mondta Jack, és elvette a kezét Mia szeme elől.

A lány az előtte álló téglaházra bámult, majd meglátta az „Eladó” táblát, amelyen keresztben „Elkelt” felirat állt. Csodálkozva pillantott Jackre.

— Ez a…

— …miénk — felelte Jack. — Ma reggel írtam alá a papírokat.

Mia örömében felsikoltott és a nyakába ugrott. A férfi elkapta, a lány pedig átölelte a csípőjét a lábával. Csókokkal halmozta el az arcát és a száját, miközben Jack csak nevetett. Egy hónap telt el azóta, hogy otthagyták Dél-Texast és az összes kínzó emléket. Miát tisztázták a vádak alól. Jó nagy ügy kerekedett a dologból, számtalan letartóztatással.

Dallasban közös lakást béreltek, Jack visszament dolgozni a Rangerekhez. Ragaszkodott hozzá, hogy a lány ne vállaljon munkát. Mia tudta, hogy még mindig aggódik a — fizikai és lelki — sebei miatt.

— Na, mit gondolsz? — kérdezte Jack, aztán megfogta a kezét és elindultak a bejárati ajtó felé.

— Imádom!

— Azt akarom, hogy feleségül gyere hozzám — közölte Jack. — Amint megszerveztük. Arra gondoltam, elrepülhetnénk Vegasba a következő vagy az azutáni hétvégén.

Mia elmosolyodott. Tipikus Jack-féle tervezés. Nem kérdez, csak bejelenti, mi van. Nem mintha kérdéses lett volna, van-e kedve hozzá. Ezt a férfi is jól tudta, legalábbis tudnia kellett. Az elmúlt hónap minden percét együtt töltötték, hogy minél jobban kiismerjék újdonsült kapcsolatukat.

Még mindig volt idő, amikor Jack azon aggódott, hogy túlságosan erőszakos, de Mia csak nevetett rajta, és azt mondta, különben nem lenne vele. Ez igaz is volt. Mia szerette őt, a domináns természetét, örömmel megadta magát az akaratának. Jack pedig nagyon vigyázott rá.

A lány sóhajtott. A rengeteg félelem és rettegés után annyira boldog volt Jackkel, hogy el sem hitte.

— Nagyon elhallgattál — szólalt meg mellette Jack.

Mia rámosolygott.

— Csak gondolkodtam.

— Miről?

— Ez túl szép, hogy igaz legyen. Nagyon boldog vagyok. El sem hiszem, hogy szeretsz.

A férfi tekintete elkomorodott, magához rántotta a lányt.

— Én vagyok a szerencsés kettőnk közül, édes. Meg sem érdemellek. Meg sem érdemlem a bizalmadat azután, ami történt. Az életem hátralevő részét azzal fogom tölteni, hogy bebizonyítsam, mennyire szeretlek. Egyetlen nap sem telik majd el úgy, hogy ne tudnád.

Mia sóhajtott, és csókra nyújtotta az ajkát.

— Igen, hozzád megyek.

Jack bűnbánóan mosolygott.

— Gondolom, meg kellett volna kérdeznem.

Mia elmosolyodott, és újra megcsókolta.

— Ami azt illeti, megkérdezhetted volna, de jobban tetszik, hogy közölted velem, összeházasodunk. Vegas csodálatos ötlet. Most pedig hajlandó vagy végre megmutatni az új otthonomat, vagy itt fogunk álldogálni az udvaron egész nap?