A férfi megtörölte az izzadt szemöldökét egy zsebkendővel, majd az asztalra dobta.

— Te, kedvesem, vagy a megoldás minden problémámra, mint ahogy régen én voltam a tiédre.

— Az nagyon meglepő lenne. — motyogta a lány.

— Pedig igen — felelte Martin csillogó szemmel. — Szóval, Mia, az a helyzet…, hogy is mondjam…, nagyon sokan érdeklődnek egy olyan lány iránt, mint te. Nagyon sok pénzem lesz abból, ha odaadlak annak, aki a legtöbbet kínálja érted.

Mia talpra ugrott.

— Elvesztetted a maradék eszedet is? Nem fogom hagyni, hogy megvegyenek! Elegem van ebből! Ha börtönbe kell mennem, hát legyen!

Martin mosolygott, a magabiztossága dühítette Miát. Félelmet keltett benne.

— Nem emlékszem, hogy a beleegyezésedet kértem volna. Ez már nem arról szól, hogy ledolgozd az adósságodat nekem, amit egyébként már ledolgoztál. Tudod, a seriff és én megegyeztünk. Megvesztegettem, ő pedig, nos, ellát megfelelő lányokkal az üzlethez.

— Te szarházi!

Sarkon fordult, és ki akart rohanni a szobából, de az ajtóban útját állta egy hatalmas, elegáns ember. Nem is hallotta, mikor jött be.

Hátrahőkölt, és most először érzett igazán félelmet. Döbbenten járatta a tekintetét egyik férfiról a másikra.

— Mi a fenét akartok? — kérdezte idegesen.

— A rabszolgák áruba bocsátása a gazdáiknak virágzó üzlet — kezdte Martin. — Néha magam is megjelenek a piacon. Még jó ideig nem akartalak eladni téged, nagyon sok vendéget hozol a klubnak. De többen is érdeklődést mutattak irántad. Igen vagyonos emberek. Nekem meg szükségem volna egy nagyobbacska összegre, ami minden bizonnyal befolyik, ha áruba bocsátalak. A bárban gond nélkül helyettesítelek. Rengeteg fiatal lány van, aki alig várja, hogy bajba kerüljön.

Végignézett rajta, és elégedetten csettintett a nyelvével.

— Mire a ma éjszaka véget ér, találkozni fogsz az új gazdáddal, aki persze nem fog olyan jól bánni veled, mint én, de végre megszabadulhatok az anyagi nehézségeimtől.

— Nem megyek bele! — kiabálta Mia bizonytalanul. — Nem teheted meg velem!

— Sajnos ezúttal sincs választásod, kedvesem.

Szúrást érzett a nyakában. Megperdült, és látta, hogy a férfi, aki az ajtóban állt, fecskendőt tart a kezében. A helyiség forogni kezdett vele, a tekintete elhomályosult. Érezte, hogy a lába elgyengül, aztán a földre zuhant.

Kilencedik fejezet

Jack beült a bárba és ivott egy kortyot a söréből. Igyekezett lazának tűnni, de az agya lázasan dolgozott. A Kennyvel folytatott beszélgetése gyümölcsöző volt. Lehet, hogy jelent valamit, de az is lehet, hogy semmit.

A kisváros, ahol Mia letelepedett, nem a rendről és a közerkölcsről volt híres. A Texas Rangerek egy éve folytatnak nyomozást a seriff irodája ellen, de eddig nem sikerült konkrét bizonyítékot találniuk. Az állítólagos kapcsolat azonban a seriff és Martin Lindelle között elég volt, hogy Jack belső radarja veszélyt jelezzen.

Aztán ott van az a fél évvel korábbi eset, amikor Miát lemeszelte a seriff helyettese. Nem emeltek vádat, nem figyelmeztették, Mia mégis úgy döntött hirtelen, hogy a városban marad, holott azt vallotta, hogy csak átutazóban volt. Ráadásul annak a férfinak dolgozik, aki állítólag törvénytelen kapcsolatban áll a seriffel.

A dolog percről percre érdekesebb és egyre gyanúsabb lett. Jack nem szeretett semmit a véletlenre bízni. Tudta, hogy el akarja vinni innen Miát, amilyen gyorsan csak lehet.

Az ujjával az asztalon dobolt, és az órájára nézett. Miának már a színpadon kellene lennie. Ehelyett egy másik táncosnő vonaglott ott, akit a tömeg láthatóan nem ismert.

Mozgás támadt a folyosón, ami felkeltette Jack érdeklődését. Látta, hogy Martin kicammog és szétnéz, mintha valakit keresne a teremben.

Jack felállt, és a legvagányabb arckifejezését erőltette magára. Azalatt tökéletesítette, míg álnéven a texasi motoros bandával lógott. Lazán átsétált az emberek között Martin felé. Ahogy közelebb ért, a fickó felnézett.

— Miát keresed? — kérdezte Martin számítón.

Jack csalódottságot erőltetett az arcára.

— Igen. Nem tetszett, ami tegnap este történt. Az a kurva otthagyott, miután kipakolt.

Martin meglepetten felhúzta a szemöldökét.

Jack feljebb húzta az ingét, hogy Martin láthassa a tetoválást a hasán.

— Nem vagyok hozzászokva, hogy így elbánjanak velem. Egyáltalán nem tetszik a dolog. Miféle szemetek vagytok ti ketten, hogy csak így elfuttok? Te gyűjtőd be a pénzt, amit a kurvád meglovasít a vendégektől?

Martin tekintete a tetoválásra szegeződött. Jack azonnal tudta, hogy felismerte. Fel kellett ismernie. Elég sokat mutatták a tévében nemrég.

Martin idegesen beletúrt a hajába.

— Nem tudtam, hogy így cserbenhagyott, esküszöm.

— Hol van? — hörögte Jack. — Vele is el akarok beszélgetni.

Martin homloka izzadságban úszott. Idegesen megnyalta a száját.

— Nincs… Nos, nincs itt átmenetileg.

— Hogy érted azt, hogy átmenetileg? — Jack hangja vészterhesen elhalkult. Tudta, hogy baljósan hangzik, amit mond és remélte is, hogy megijeszti vele a dagadt fickót.

Közelebb lépett hozzá, megragadta Martin gallérját, és közelebb húzta magához.

— Vagy elmondod, hol van, te dagadt rohadék, vagy a legnagyobb örömmel szedlek apró darabokra, és föletetlek a keselyűkkel. Biztos vagyok benne, hogy hallottad már, mi történik azokkal, akik az ördög útját állják.

Martin szeme kidülledt, jobbra-balra pislogott. Idegesen a folyosó vége felé intett.

— Menjünk az irodámba! Talán ott el tudjuk simítani ezt a dolgot.

Jack elengedte a remegő embert, és követte végig a folyosón az irodába. Martin leült az íróasztalhoz, Jack inkább állva maradt. Azt akarta, hogy a szaralak még jobban féljen tőle.

— Üzleti érdekem fűződik a lányhoz — mondta Martin és a szemöldökét törölgette. Előredőlt és suttogva folytatta. — Ma éjjel elárverezik. Természetesen te is licitálhatsz rá.

Jack lenyelte a dühöt, ami a torkában kelt. Legszívesebben átnyúlt volna az íróasztal felett, és puszta kézzel töri el a nyakát. Elárverezik? Mint egy darab húst? Forrt tőle a vére. Mia az övé, senki más nem érintheti rajta kívül, különben hosszú és fájdalmas halálban lesz része. Mosolyt erőltetett magára.

— Jól van. Rabszolgaárverés? Nagyon jól hangzik. Hol lesz az aukció?

— Odatelefonálok és elintézem, hogy beengedjenek — mondta Martin sietve. — Megmondom, hogy jutsz oda. Mindent elmondok, amit csak akarsz.

Jack odahajolt hozzá, az orra centiméterekre volt a büdös szájszagú férfi arcától.

— Akkor mondd meg, ki tartja az árverést, mert szívesen tennék előzetes ajánlatot. De először is látni kívánom az árut, tegnap éjszaka ugyanis nem volt rá alkalmam. Ezt akarom tőled. Ha elégedett leszek, meghálálom. Ha meg nem tetszik, átengedem annak, aki a legtöbbet kínálja érte.

Martin szeme kidülledt, az arca fénylett az izzadságtól.

— Már nem vagyok rá befolyással, mi történik vele. Átadtam Drake-nek. Ő intézi az árverést. Megadom neked a címet, és elmondom, hogyan jutsz oda. Ez minden, amit tehetek, esküszöm! Drake-nek kell ajánlatot tenned.

Eszelősen felfirkált valamit egy darab papírra, aztán odatolta elé. Jack elvette a papírt, és a zsebébe csúsztatta.

— Reménykedj, hogy Drake elfogadja az ajánlatomat, dagadt barátom, mert ha nem, levadászlak. — Mutatóujját nyomatékul Martinra szegezte, majd megfordult, és kiment az ajtón.

Martin nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében, és elővette a telefonját. Beütött egy számot, és szitkozódott, amikor foglaltat jelzett. Többször újra kellett hívnia.

A füléhez tette a kagylót és várt.

— Add Drake-et! Nagy baj van.


Mia kinyitotta a szemét a sötétben. Pislogott, hátha megpillant valamit, de a fojtogató sötétség csak nem akart eloszlani.

A szája kiszáradt, a nyelve duzzadt volt. A drog még mindig tompította az érzékeit. Nyelt egyet, majd megnedvesítette száraz, cserepes ajkát.

Ahogy lassan magához tért, kellemetlen fájdalmat érzett a karjában és a lábában. Függőleges testhelyzetben volt, de a súlya nem a lábán nyugodott. Megmozdította a kezét és a lábát. A csuklóját összekötözték, a karját a feje fölé húzták. A válla égett, ahogy a súlyát tartotta.

Verejtékcsepp folyt végig oldalt a nyakán, aztán legurult a két melle között. A melle meztelen volt. Az egész teste csupasz volt, a lábát kétfelé kötözték.

Megrántotta a csuklóján a kötelet, de nem engedett, csak fájdalmasan a bőrébe vágott. Félelem hatalmasodott el rajta. A gyomra összerándult, és egyre erősebb hányingere lett. Hirtelen eszébe jutott a találkozása Martinnal az irodában. Rabszolga. Eladja, mint egy árut a húspiacon.

Összeszorította a fogát és megpróbálta leküzdeni a pánikot, ami egyre inkább a hatalmába kerítette. Az a görény nem fogja ennyivel megúszni. Jack megmenti. Vajon hol lehet? Hol van Jack? Lehunyta a szemét, és mélyeket lélegzett, hogy megnyugtassa magát.

Legszívesebben üvöltött volna. Kitöltötte volna a dühét a szemétládán, aki ezért felelős. De nem akarta, hogy megtudják, magához tért. Ki tudja, mi történne vele azután? Beharapta az alsó ajkát, nehogy valami hangot adjon ki kétségbeesésében, ami elárulhatja.

Fogalma sem volt, mennyi ideje lóg ott a sötétben. Örökkévalóságnak tűnt, de lehet, hogy csak percek voltak. Vagy talán néhány óra.

Ekkor felkapcsolták a lámpákat, és hirtelen fény áradt szét a helyiségben, ami elvakította Miát. Hunyorgott az erős fényben. Lépéseket hallott, és gyorsan pislogni kezdett, hogy megtudja, kik vannak ott.

Végül egy emberi alakra lett figyelmes, aki néhány méterre előtte állt. Megpróbált a szemébe nézni, leküzdve a fájdalmat és a rettegést, ami a szívébe markolt.