Maya Banks - Vénuszdombi mesék

Jack végigsimított kócos haján, és lehunyta a szemét.

— Megváltoztál, Jack — mondta a lány halkan. — Nem tudom, mi történt, de más ember lettél. A ruhád, a hajad, a tetoválásod.

Jack kinyújtotta a kezét, és megfogta a vállát. Óvatosan lenyomta az ágyra.

— Kérlek, Mia, csak hallgasd meg, amit mondani akarok!

Mia várakozón nézett rá.

— Álnéven dolgoztam egy ügyön. Megpróbáltam bekerülni egy nagy motoros bandába, Texas délnyugati részén. Ők voltak a legnagyobb drogszállítók. Határon túli kapcsolatokkal is rendelkeztek, a hálózatuk olyan nagy volt, olyan messze elért a kezük, hogy gyakorlatilag sebezhetetlenek voltak. A kapcsolataik szinte lehetetlenné tették, hogy valaki beépüljön közéjük. Egy évig próbálkoztam. Épp feladtuk volna, amikor bevettek. Meghívtak Mexikóba, hogy találkozzam a vezetőjükkel. Tudtuk, hogy ez hatalmas lépés. Azt is tudtuk, hogy amíg ott vagyok, átvilágítják a múltamat, mindent kiderítenek az életemről a születésemtől kezdve. Nem tehettünk mást, Jack Kincaidnek el kellett tűnnie. Ezért hagytalak el.

Mia hosszan bámult rá, aztán kitört belőle a nevetés. Hisztérikusan kacagott, és a kezébe temette az arcát.

— Mi ennyire vicces? — kérdezte Jack.

Az állához nyúlt, felemelte a fejét, és a szemébe nézett.

— Elhagytál. Csak ennyi — felelte Mia erőtlenül. — Örülök, hogy ilyen sokat jelentettem neked.

Jack letérdelt elé, és megfogta a kezét.

— Nap mint nap a saját döntésem poklában égtem. Olyan dolgokat tettem, amikre nem vagyok büszke, de meg kellett tennem, hogy leleplezzem a bűnözők hálózatát.

A lány felállt és elrántotta a kezét. Igyekezett úrrá lenni a dühén, a fájdalmán. Aztán megfordult, és a férfira meredt.

— Árulj el valamit, Jack. Miért nem szóltál nekem? Gondolod, hogy nem értettem volna meg? Még ezt is jobb lett volna tudni, mint a semmit: hogy élsz-e vagy meghaltál, vagy csak kurvára nem érdekellek. Gondoltad, majd úgyis megbocsátom a kegyetlenséget a nagy hősnek?

Jack nem válaszolt. Zavartan nézett a lányra.

— Elmondom neked, miért nem szóltál róla — mondta Mia halkan. — Mert nem szerettél. Mert nem érdekeltelek eléggé.

Jack tiltakozni akart, de a lány felemelte a kezét és elhallgattatta.

— Nem a mártírt játszom, Jack. Nézzük a tényeket. Elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, ha szerettél volna, ha fontos lettem volna neked, minden szálat megmozgattál volna, hogy értesíts. Nem akartad volna, hogy aggódjam. Nem mentél volna el úgy, hogy a tudtomra ne add, fontos vagyok neked. Őszintén, elmenne egy zsaru akárhová anélkül, hogy szólna a feleségének?

— Mia…

A lány ismét feltartotta a tenyerét.

— Nagylány vagyok már, Jack. Lehet, hogy nem mindig voltam az, de most már tudok magamra vigyázni. Az elmúlt két év azzal telt, hogy gyűlöltelek, pedig magamat kellett volna gyűlölnöm, amiért megbíztam benned. Túlságosan egyszerűvé tettem a számodra a dolgot, és drágán megfizettem érte.

Nyomasztó csend borult rájuk. Végül Mia szólalt meg.

— Mennem kell dolgozni, Jack. Nincs más választásom. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy csak gondolok egyet és elmegyek. Nem kellett volna sértett kislányként elmenekülnöm, amikor elhagytál, de így tettem, és most szembe kell néznem a következményekkel.

Jack közelebb lépett hozzá. A kezébe vette az arcát, ránézett, a szeme dühtől izzott.

— Mi a fenéről beszélsz, Mia? Mi történik itt?

— Kérlek, Jack! — suttogta a lány. — Vigyél vissza a lakásomba, hogy átöltözhessek! Így kell lennie, nincs más választásom.

A férfi szeme összeszűkült, a teste megrándult.

— Miféle bajba keveredtél?

A lány lehunyta a szemét, és azt kívánta, bárcsak elmondhatná, de Jack sem segíthet neki. Ugyan mit változtatna a dolgon?

— Kérlek, Jack! Hadd ne kelljen könyörögnöm.

A férfi nagyot káromkodott.

— Mivel tart sakkban az a rohadék, Mia?

A lány érezte, hogy a vér kifut az arcából. Jack túlságosan közel jár az igazsághoz. Vajon azt is kitalálja, mit tett?

— Csak az számít, hogy eljussak dolgozni. A ma éjszaka nagyon fontos, Jack. Ha nem megyek, nagy bajba kerülök — mondta csendesen.

Jack habozott.

— Jól van — mondta végül. — Elviszlek, Mia, de a mai az utolsó éjszaka. Többet nem mész oda. Kurvára nem érdekel, mekkora bajban vagy. Ennek a beszélgetésnek még koránt sincs vége. Holnap el fogod mondani nekem, mi a fene zajlik itt, és nem fogsz elhallgatni előlem semmit! Világosan beszéltem?

Mia megkönnyebbülten sóhajtott.

— Veled megyek — tette hozzá Jack. — Egy cseppet sem bízom abban a dagadt rohadékban.

Jack a szeme sarkából Miát figyelte, ahogy a bár felé hajtottak. Képtelen volt elhinni, hogy belement ebbe. Azon nyomban ott kellene hagyniuk a várost, és meg sem állni hazáig. Legszívesebben olyan messze vinné Miát innen, amilyenre csak tudja.

De nem teheti, amíg rá nem jön, mivel tartja sakkban a dagadt fickó. Bármi is az, Mia rettenetesen fél tőle.

Ma éjjel, amíg Mia táncol — életében utoljára -, Jack kideríti, miről van szó.

A lány fáradtnak tűnt, és átkozottul sérülékenynek. A szavai visszhangoztak a fejében. Amikor olyan fájdalommal a kék szemében azt mondta, hogy nem szerette és nem törődött vele, úgy érezte, menten megfullad. Még válaszolni sem tudott rá, mert, a pokolba is, valahol igaza volt.

Az aznap éjjel olyan volt, mint egy álom. Olyan hirtelen jött, olyan váratlanul. Mintha az egyik legerotikusabb képzelgése vált volna valóra. Olyan régóta küzdött az érzései és a Mia iránti vonzalma ellen, hogy nem volt képes kitartani, amikor a lány az ágyába lopózott. Pokoli bűntudata volt utána.

A lelke mélyén érezte, hogy el kéne neki magyarázni, megértetni vele, miért kell elmennie. De titokban azt remélte, hogy majd átlép az egészen és elfelejti őt. Ha nem megy el akkor, Mia az élete részévé vált volna, az övé lett volna, pedig nem erre volt szüksége.

Fiatal volt, előtte állt az egész élet. Semmi szüksége nem volt rá, hogy egy olyan emberhez kötődjön, aki mindenét akarja. Aki elvárja, hogy teljesen és egészen az övé legyen. Képtelen lett volna megváltozni érte, vagy bárki másért, de átkozott legyen, ha nem tudja megvédeni saját magától és a vágyaitól.

Még most, két évvel később is arra vágyott, hogy kiragadja a megszokott életéből, hazavigye, és a magáévá tegye. Megrázta a fejét.

Vágyott rá, de tudta, hogy ez nem elég. A lány többet érdemel. Többet, mint amennyit adni tud neki.

Maradt a kérdés, mi lesz vele, ha kiszabadítja innen. Visszavigye Dallasba? Folytassák ott, ahol abbahagyták? Gondoskodjon róla tovább, ahogy tizenhat éves kora óta teszi, amikor elveszítette az otthonát?

Beállt a sztriptízbár parkolójába, és leállította a motort. Ismét Miára nézett.

— Ennyi volt, Mia! Komolyan gondolom. Az utolsó éjszaka. Ezzel vége, utána pedig elmondod, amit tudnom kell, hogy kihúzzalak a pácból, amibe keveredtél.

A lány felé fordult, felemelte a fejét és a szemébe nézett, tengernyi szomorúsággal a tekintetében.

— Semmit sem tudsz tenni, Jack. Egyedül én hozhatom rendbe.

— Hülyeség!

Mia kinyitotta az ajtót, és kiszállt a kocsiból. Jack kirántotta a kulcsot, és az ajtóhoz kísérte. A lány megfordult, kis kezét a mellkasára tette.

— Ne gyere be, Jack! Csak rosszabb lesz minden. Ha látni akarod a műsort, nem bánom. Gyere vissza egy kicsit később. Ha a sarkamban jársz, és a nyakamon lógsz, attól csak rosszabb lesz nekem.

Jack teste megfeszült, az összes érzéke azt súgta, hogy menjen be vele, ne tévessze szem elől.

— Tudnom kell, mi folyik itt, Mia.

A lány lesütötte a szemét, zabolátlan szőke haja szétterült a vállán.

— El fogok mondani mindent ma éjjel. Megígérem.

Jack felemelte az állát az ujjával.

— Találunk megoldást, Mia. Esküszöm. Mindegy, mennyire rossznak gondolod a helyzeted, megtalálom a megoldást.

A lány mosolygott és megérintette az arcát.

— Köszönöm, Jack.

A férfi hátrált egy lépést.

— Nem megyek be a műsorig, de itt maradok és figyelek. Biztos akarok lenni benne, hogy nem esik bántódásod.

Mia nagyot sóhajtott.

— Nem vagyok veszélyben, Jack. Csak van néhány dolog, amit meg kell tennem. A hibás döntéseim következménye. Nem akarom, hogy aggódj.

— Nem tudod megszüntetni.

A lány megfordult, és kinyitotta a bár ajtaját. Még egyszer visszapillantott rá, mielőtt becsukta volna maga mögött.

Jack lassan visszaballagott a kocsijához. Nem tetszett neki, hogy magára hagyja Miát, de időre volt szüksége, hogy kiderítsen néhány dolgot. A listáján az első a dagadt fickó volt. Az a típus, akinek jócskán lehet vaj a füle mögött. Csak idő kérdése, és rájön, mi az.

Kinyitotta a mobilját, és gyorsan felhívta Kennyt.

Mia kopogott Martin ajtaján, és válaszra várt. Azt kérte tőle, hogy menjen be korán, pedig aznap csak késő éjszaka kell majd szórakoztatnia a kéjsóvár vendégeit. Martin az utóbbi időben eléggé feszültnek látszott, bár igazából szokványos, hogy minden bosszantja. Mia biztos volt benne, hogy keményen drogfüggő. Milyen ironikus, hogy épp ő mentette meg a kábítószer birtoklásért járó börtönbüntetéstől.

Kinyitotta az ajtót, miután a férfi kiordított, hogy menjen be.

Martin felderült, amikor meglátta.

— Á, te vagy. Jól van, jól van, gyere be!

Mia gyanakodva felhúzta a szemöldökét, miközben odament az íróasztalhoz, hogy üdvözölje.

— Ülj le! — mondta Martin, és egy széket tolt oda.

— Mi ez az egész, Martin? — kérdezte Mia unottan, miután leült.