Maya Banks - Vénuszdombi mesék

A férfi elvette a pénzt, és a zsebébe tömte.

— Csak arra ügyelj, hogy itt legyen holnap este hat előtt. Fel kell lépnie, és fontos programja van rögtön utána. — Nevetett, amikor ezt mondta.

Jack bólintott. Túlságosan erősen kellett szorítani a fogát, semhogy meg tudott volna szólalni.

A dagadt fickó a szoba irányába intett a fejével.

— A tiéd.

Jack az ajtó felé indult, és megállt, mielőtt kinyitotta volna.

— Mibe keveredtél, Mia? — motyogta magának. — Mi a fenéért árulod itt magad minden éjjel?

Kinyitotta az ajtót, és igyekezett áttekinteni az eléje táruló képet. Egy csomó öltönyös üzletember ült a fotelekben, elszórtan a szobában. Zene áradt az olcsó hangfalakból, és az összes szem a helyiség túlsó végére szegeződött. Jack követte a pillantásukat. Mia érzéki táncot lejtett, egy széket használt színpadként.

Fel volt öltözve, de csak alig. A mellbimbóját és a lába közét ugyan eltakarta a ruha, de ez volt minden. A lány felnézett, és meglátta. Egy pillanatra megmerevedett és rámeredt. Szégyen villant gyönyörű, kék szemében. Aztán félrenézett, és folytatta a táncot.

A számnak hamarosan vége lett, Mia pedig végigment az ülő férfiak között, mosolygott, és incselkedett velük. Felvette az italrendelést, aztán a minibárhoz suhant, hogy kitöltse az italokat.

Bár határozottnak és összefogottnak tűnt, Jack jól látta, hogy remeg a keze, ahogy a tálcára teszi az italokat. Félelmet és zavartságot látott a tekintetében. Akármit is csinál itt Mia, az biztos, hogy nem jószántából teszi.

Hátradőlt a székében, és megpróbált úgy viselkedni, mint a többiek a szobában. Miután Mia kiszolgálta őket, lesütött szemmel elé állt.

— Mit keresel itt?

Jack felhúzta az egyik szemöldökét.

— Vigyázok, nehogy bajba kerülj.

— Martinnak nem fog tetszeni — sziszegte. — Menned kell.

— Ó, a dagadt fickóra gondolsz? Tudja, hogy itt vagyok. Légy jó kislány, és hozz egy italt! — tette hozzá, és megpaskolta a lány fenekét.

Mia összerezzent, és elsétált. Jack a többi férfira kacsintott, akik végignézték a jelenetet. Fogalma sem volt, kik azok és milyen veszélyt jelentenek, de nem akarta tudtukra adni a szándékát. Hadd gondolják csak azt, hogy ő is egy közülük, aki épp nőre vadászik.

Hajnal felé járhatott már az idő. Mia fáradtnak látszott, a lába hasogatott, de a férfiak nem akartak még távozni. Még több italra, még több táncra vágytak. Egyre részegebbek, hangosabbak és követelőzőbbek lettek.

Az egyik egyszer csak az ölébe vette Miát, és az ágyékához szorította a fenekét. Megfogta a mellét a bikinin keresztül, és megszorította.

Jack már épp felpattant volna a székéből, mikor Mia arcon öntötte a férfit egy itallal. Az felugrott, és a földre lökte Miát.

— Kurva, ezért fizetni fogsz!

Dühösen törölgette az italt drága öltönyéről. Amikor az övéhez nyúlt, Jack megelégelte a dolgot. Átverekedte magát a férfiak között, akik addigra már mind felálltak, és a dühös fickót biztatták. Jack lehajolt, és a karjába vette Miát. A lány odabújt hozzá, Jack a mellkasán érezte a szívverését. Rettenetesen félt.

— További szép estét kívánok az uraknak — mondta Jack. — A hölgynek és nekem van egy kis üzleti ügyünk. Nem igaz, édes?

Mia bólintott, és még mélyebbre fúrta a fejét a mellkasában.

— Várj csak egy kicsit! — tiltakozott a dühös fickó. — Fizettünk a szórakoztatásért!

— Beszéljétek meg Martinnal — szólt vissza Jack a válla felett, és az ajtó felé indult -, ugyanis nekem ígérte a lányt ma éjszakára.

Jack látta, ahogy valaki a kezét a férfi vállára teszi.

— Hadd menjen, lesz máskor is alkalmunk rá.

Jack összeráncolta a homlokát, de folytatta az útját az ajtó felé.

Áthaladt Miával a karjában a már üres klubhelyiségen, kilépett a bejáraton, és a kocsijához ment. A lány kis keze szorosan és odaadón a tarkójára simult, az arcát a mellkasába fúrta. Enyhén remegett, amitől Jack percről percre dühösebb lett.

Kinyitotta az utasülés felőli ajtót, finoman beültette a lányt, aztán megkerülte az autó elejét, és beült a kormány mögé. A lányra nézett, aki háttal neki, összekuporodva bámult ki az ablakon. Káromkodott egyet, beindította a motort. Néhány perc múlva elhaladt a lány bérháza előtt, úton a város egyik kevésbé lerobbant negyedébe.

— Hová megyünk?

— Egy hotelbe. Biztos lehetsz benne, hogy nem foglak visszavinni abba a patkánylyukba, amit a lakásodnak nevezel. — Meglepetésére a lány nem veszekedett vele. Tény, hogy elég fáradtnak látszott a beszélgetéshez.

Begördültek egy hotellánc egyik szállodájának a parkolójába. Jack leállította a motort.

— El ne mozdulj! — utasította. — Szerzek egy szobát.

Öt perccel később visszatért a szobakulccsal a kezében. Üres parkolóhelyet keresett, és beállt. A kocsi kulcsát a zsebébe süllyesztette, kiszállt, és átment Mia oldalára. Amikor kinyitotta az ajtót, látta, hogy a lány mélyen alszik. Nem akarta felébreszteni, így aztán átkarolta a kis testét, kiemelte a kocsiból, és felvitte a szobába. Amikor az ajtóhoz ért, úgy ügyeskedett, hogy Mia lába alól elérje a kilincset.

Kint már világosodott, nemsokára fényes nappal lesz. Oldalazva belépett a szobába, és örömmel látta, hogy van sötétítőfüggöny. Miának pihennie kell. Berúgta maga mögött az ajtót, aztán az ágyhoz vitte. Amikor letette, a lány kinyitotta a szemét. Félelem, zavartság és bizonytalanság ült benne.

Jack óvatosan kihúzta a takarót a lány alól, ráterítette, aztán ő is bemászott mellé.

Érezte a lány bizonytalanságát. Feszült volt, mintha várna valamire, de Jack nem tudta, mi az.

— Aludj, Mia! — suttogta, közel a füléhez. — Majd beszélgetünk, ha felébredsz.

Magához húzta, és szorosan megölelte. A lány teste hozzásimult, mintha mindig is oda tartozott volna. Tökéletesen illett hozzá. Jack a lány selymes haját simogatta.

Holnap. Holnap kideríti, mi az ördög folyik itt. Holnap véget vet ennek az egész szarságnak. Addig azonban olyan szorosan öleli magához, ahogy csak tudja, amíg már egyikőjük sem fogja tudni, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik. Remélte, hogy világosan és egyértelműen érti a lány, miről van szó ezúttal. Az övé, és nem engedi el. Soha többé.

Mia mély álomból ébredt. A szemhéja megrebbent, aztán kinyílt, mikor érezte, hogy egy izmos test feszül neki. Jack.

Mozdulatlanul feküdt, az arcát a férfi erős mellkasához szorította. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, még közelebb bújt hozzá. Nagyot sóhajtott. Mélyen beszívta az illatát. Meleg és hívogató volt.

Jack a hajába túrt, és a tarkóját dörzsölgette. Az öröm apró hullámai áradtak szét a testében. Szerette az érintését, akármennyire is tiltakozott ellene a tudata.

— Mennyi az idő? — kérdezte suttogva.

— Már majdnem öt.

Mia összerezzent. Nemsokára indulnia kell a bárba. Ezúttal nem lóghat el, Jack pedig tudni akarja majd, hová megy. Lehunyta a szemét. Ott kell lennie ma éjjel. Nem mehet börtönbe. Nem akart találkozni a kéjsóvár zsaruval sem, aki ott vár rá.

Elhúzódott Jacktől, és felült az ágyban. A hasához tette az egyik párnát, és mindkét kezével szorosan magához ölelte. A férfira pillantott, de azonnal meg is bánta.

Jack mereven bámulta, sötét szeme a lelkébe látott. Mia félrenézett.

A férfi a hátára tette a kezét, és gyengéden simogatni kezdte.

— Beszélnünk kell, Mia.

A lány nagyot nyelt. Igen, beszélniük kell. Valójában nem akarja tudni, miért hagyta el. Nagyon kellemetlen következtetésre jutott saját magától is. Az egyetlen dolog, amiről beszélniük kell az, miért dobja le magáról a ruhát minden éjjel egy lepukkant sztriptízbárban. Erre a beszélgetésre viszont szintén nem vágyott.

Felállt az ágy mellett, nem nézett Jackre.

— Vissza kell mennem a lakásomba — mondta. — Egy óra múlva a munkahelyemen kell lennem.

Jack kiugrott az ágyból. Elé állt és megragadta a karját.

— Nem mész vissza oda, Mia!

— Vissza kell mennem — felelte a lány szárazon.

Jack végigsimította a karját, és leengedte a kezét.

— Tudom, hogy dühös vagy rám, Mia. El kell mondanom, miért mentem el.

A lány megrázta a fejét.

— Már nem számít, Jack. — Szomorúan ráemelte a tekintetét. — Túl késő.

Jack a kezébe vette az állát, és mélyen a szemébe nézett.

— Mi folyik itt? Az a Mia, akit ismertem, soha nem vetkőzött volna pénzért. Szűz voltál még, amikor belopóztál az ágyamba. Rád nézek most, és ha belepusztulok, se tudom összerakni a képet.

Könnyek szöktek a lány szemébe. Fájt neki, amit Jack mondott.

— Nincs jogod ítélkezni felettem, miután magamra hagytál két évvel ezelőtt — mondta feldúltan.

Elrántotta a kezét, hátat fordított neki, és igyekezett megálljt parancsolni remegő testének.

— Mia, el kellett mennem — mondta Jack. — El kellett mennem, de nem miattad volt.

Mia megfordult.

— Akkor miért mentél el, Jack? Alig várom, hogy megtudjam, miért sétáltál ki az életemből egy szó nélkül. Miért kezdted el árulni a házadat két nappal később, és miért mondták nekem, amikor felhívtam az irodát, hogy Jack Kincaid soha nem dolgozott ott?

A férfi szomorúan és bűnbánóan nézett rá.

— Van fogalmad róla, mit jelentett ez nekem? — suttogta Mia. — Nem tudtam, hogy meghaltál-e, hogy valaki beteg játékot játszik-e velem, vagy csak egy gyors dugás kellett, és túl gyáva voltál, hogy a szemembe mondd…

— Istenem, Mia, nem erről volt szó!

— Akkor miről volt szó, Jack?! Most már kíváncsi vagyok.

Könnyek áztatták az arcát. Idegesen letörölte őket, de csak nem akartak abbamaradni. Annyi fájdalom és keserűség forrongott benne, hogy úgy érezte, menten szétrobban.