Maya Banks - Vénuszdombi mesék

— Gyűlöllek! — suttogta és egy könnycsepp gördült végig az arcán.

Jack a szeméhez emelte az ujját, megérintette a könnycseppet és letörölte. Aztán közelebb hajolt hozzá, és gyengéden megcsókolta, nem úgy, mint néhány perccel korábban.

Lenyúlt, megfogta a lány fenekét, és magához szorította. Tartotta, simogatta, ahogy beléhatolt. Mia megrázta a fejét. Ne így. Fogalma sem volt róla, mit kezdjen az új Jackkel. Azt akarta, hogy erőszakos legyen, követelőző, ne pedig ez a gyengéd, szerető férfi.

A nyaka köré fonta a karját, és magához húzta. Az ajka a válláról a nyakára futott. A nyelvével a fülét izgatta, és titokban elmosolyodott, amikor a férfi hatalmas teste megremegett.

Aztán megharapta a nyakát a füle mögött, mire az egész teste megvonaglott. Jack káromkodott, megszorította a fenekét, masszírozta, és szétfeszítette. Előrenyomult, elfeledve a kényelmes ritmust, amelyet néhány másodperccel korábban vett fel.

— Megőrjítesz! — kiáltotta. — Annyit álmodoztam arról, hogy a magamévá teszlek minden lehetséges módon. Megjelöllek, olyan erősen, olyan mélyen, hogy kétség se férjen hozzá, kié vagy.

— Még — könyörgött Mia. Nyugtalanul fészkelődött alatta, a szenvedély egyre inkább kioltott benne minden önkontrollt.

Két év után végre ismét szabadnak érezte magát. Minden gondja elszállt. Semmi más nem számított a világon, csak az itt, csak a most.

— Gyere velem, édes! — hörögte Jack. — Engedd el! Bízz bennem, csak most!

Bízni benne.

Jack most is megérezte, hogy Mia gondolatai elkalandoznak. A lába közé nyúlt, és dörzsölni kezdte a lány lüktető csiklóját.

— Menj el nekem, Mia!

A lány háta ívbe feszült, a csípőjét a férfiéhez nyomta, hogy az még mélyebbre hatolhasson a vaginájába. A gyomra összeszorult és bizsergett. Behunyta a szemét, és az ujjait a férfi vállába süllyesztette.

Jack hirtelen elhúzódott. Mia tiltakozva nyitotta nagyra a szemét. A férfi nem vesztegette az időt magyarázkodásra. Egy mozdulattal átfordította a hasára, és szétterpesztette a lábát. Aztán ráfeküdt és hátulról hatolt belé.

Mia hasa a matracnak feszült. A karját oldalra nyújtotta, és a lepedőt gyűrögette, ahogy egyre jobban elhatalmasodott rajta a gyönyör.

Jack keményen dugta, szinte belepasszírozta a matracba. Mia oldalra fordította a fejét, és halkan felsikított. A keze ökölbe szorult.

Jack a fenekére csapott. Gyorsabban. Keményebben. Semmi kegyelmet nem mutatott iránta, egyre csak kínozta az érzékeit. Megragadta a lány fenekét, felfelé feszítette, hogy jobban hozzáférjen a puncijához.

— Jack, kérlek! Kérlek! — Mia hangja egyre tompább lett, míg a végén már csak halk zokogás jött ki a száján.

Szüksége volt rá, szüksége volt az irányítására. Két hosszú éve vágyott rá. Csak vele érezte magát így, ennyire biztonságban és elkényeztetve. Néhány pillanatra arról is megfeledkezett, hogy elhagyta. Elfelejtett mindent, kivéve, hogy ott volt, és megadta neki, amire szüksége van.

Jack még egyszer utoljára beléhatolt. Mia feltartotta a fenekét, az átható gyönyör megfeszített minden izmot a testében, és csak arra várt, hogy beteljesüljön a vágy, amely egyre erősebb lett benne.

Egyszer csak úgy érezte, millió darabra hullik szét. A részecskék körülötte lebegtek, szinte egyenként látta őket, amikor behunyta a szemét és az arcát a matracba fúrta.

Mögötte Jack vonaglott, a testét az övéhez szorította, egészen beledagadt. Mia forró kilövellést érzett mélyen belül, ami elöntötte kívánós testét. A férfi pénisze a puncija falának feszült.

Istenem, istenem, istenem. Mia nagyot nyelt, és megpróbált levegőhöz jutni, de úgy érezte, a tüdeje összepréselődik, a mellkasát olyan erősen szorította valami, hogy szinte fájt.

Jack ráfeküdt, forró teste egészen betakarta. A hajába fúrta az arcát és a fülébe lihegett.

A lány lehunyta a szemét, nem akarta, hogy visszatérjen a valóság. Még egy kicsit így akart maradni. Abban a világban, ahol nem érzi magát annyira átkozottul megbántva.

Jack leszállt róla, forró magjával együtt kihúzta a farkát a vaginájából. Oldalra gurult, és a karjába vette. Mia nem ellenkezett, behunyta a szemét, ahogy a feje a férfi mellkasához ért.

Jack a haját simogatta, kivehetetlen szavakat mormolt a fülébe. Nem számított, mit mond. Egy éjszakára végre oda került, ahová tartozott. Azt kívánta, bárcsak soha ne érne véget.

Mia kimászott az ágyból, óvatosan, nehogy felkeltse Jacket. Az arca még alvás közben is feszült volt. A homlokát ráncolta, és az ajkát összepréselte.

Ruhát vett ki a kis szekrényből az ágy mellett, és a konyhába ment, hogy felöltözzön. Nagyot ásított, és nyújtózkodott. Jack alaposan megdolgozta a testét hajnalban. Újra és újra magáévá tette, mintha semmi sem lenne neki elég.

Ha nem siet, el fog késni, és Martin nem tűri az ilyesmit. Külön figyelmeztette is, hogy ma korán menjen be, hogy fölkészüljön az esti műsorra.

Mia sóhajtott. Ki nem állhatta a privát partikat, ahol a főnöke volt a házigazda. Nem szerette a kirakatműsort, ahol tapogatással és kétértelmű meghívásokkal kellett megbirkóznia.

Főnök. Nevetséges. A főnök szó kölcsönös elfogadást jelent. Az ember általában felmondhatott a főnökének. Martin nem a főnöke. Az átkozott rabszolgatartója.

Végignézett a betört ajtó maradványain, ahogy kilépett a lakásból. Remélte, hogy Jack megcsináltatja majd, mert neki nincs pénze újra. Valóban nem jelentett nagy védelmet, de nem szeretett volna nyitott ajtónál aludni, hogy bárki bejöhessen a lakásába, aki csak arra jár.

Kánikula fogadta, amint lement a rozoga lépcsőn. Forró és nedves volt a levegő. Az egész teste ragadni fog, mire elsétál öt háztömböt a munkahelyéig. Le kell zuhanyoznia, mielőtt munkába áll.

Végigment az utcán. Ócska papucsa nem nagyon védte a forróságtól, ami a járdából áradt.

Vajon mit keres itt Jack? Nincs semmi értelme. Váratlanul jelent meg, szokatlanul viselkedett, és azzal kérkedett, hogy az övé. Baromság. Az övé lehetett volna két évvel ezelőtt. Egy másik világban. Olyan sok minden esett meg vele azóta. Mintha húsz év telt volna el, nem kettő.

Sóhajtott, és hirtelen annyira nyomorúságosnak érezte a helyzetét. Hatalmas slamasztikába keveredett. Voltak napok, amikor már abban sem volt biztos, hogy valaha kikeveredik belőle.

Legvadabb álmaiban azt képzelte, hogy Jack elragadja, és megmenti, de most, hogy itt volt, boldogabb lett volna, ha inkább elmegy. Nem segíthetett rajta, és nem akarta, hogy megtudja, milyen mélyre süllyedt, mióta elhagyta.

Két évet késett.

Jack kinyitotta a szemét, és az üres ágyra meredt. Elment. Megfordult, a feje még mindig zúgott az első rendes alvástól, amelyben az elmúlt két évben része volt.

Felült, és csattogva letette a lábát az ágy mellett a padlóra.

— Mia? — kiáltott.

Felállt, mezítláb átment az előszobán a kis fürdőszobába. Nem találta ott a lányt, így bekukkantott a konyhába is. Istenem, micsoda lyuk. Nem tudta elhinni, hogy itt él. Csoda, hogy még nem gyilkolták meg.

Dühös lett, amikor rájött, hogy Mia elment. Az ingatag falba öklözött, és nagyot káromkodott, amikor látta, hogy csinos kis lyuk támadt a helyén. Micsoda szar! Az egész lakás alig nagyobb, mint egy patkány lyuk.

Visszament a hálószobába, felvette az ingét és a farmerját. Fogalma sem volt, hová tűnt Mia, de nem fog itt ülni, és arra várni, hogy visszajöjjön.

Egyébként is, milyen messzire mehetett gyalog? Le merte volna fogadni, hogy visszament a klubba.

Néhány perccel később kihajtott a bérház parkolójából, és a sztriptízbár felé vette az irányt. Megállt a bejárat előtt, és leállította a motort.

A neonreklámok nem világítottak. Rápillantott az órájára, és megállapította, hogy a klub jó néhány óra múlva nyit csak ki. Vajon mi a fenéért jött be ilyen korán? Már ha egyáltalán itt van.

Jack a bejárati ajtóhoz ment, és megfogta a kilincset. Régi faajtó volt, aligha masszívabb, mint Mia lakásának bejárata. Nyitva volt, így besurrant.

Az első helyiség üres volt. Még nem takarítottak fel az előző éjszaka után. Üres sörösüvegek, szalvéták és papírfecnik hevertek a földön és az asztalokon. Konfetti borította a színpadot és a színpad környékét.

A folyosóról Jack hangot hallott, elindult abba az irányba. Több ajtó mellett elment, mire az egyik kivágódott, és Mia rohant ki rajta. Kis híján elütötte.

Megfogta a karját, hogy megállítsa. A lány félelmében felsikított.

— Mi a fenét keresel itt, Mia? — förmedt rá Jack.

A lány tágra nyílt szemmel nézett rá, de nem szólalt meg.

A férfi megrázta, hogy magához térjen.

— Mi az, hogy csak úgy kisurransz az ágyamból, és egy szót sem szólsz?

A lánynak leesett az álla.

— Menj a fenébe! Kihasználtalak, Jack, ahogy te kihasználtál engem. Dugni akartam, és a te farkad volt a legközelebb. Jó numera voltál, de most már dolgoznom kell. Tűnj el innen!

Jack összeszorította a fogát, ahogy a düh forrón szétáradt az ereiben. Nagyon igyekezett, hogy ne ragadtassa el magát a lány pimasz kijelentésére, pedig rettenetesen bosszantotta a lány új arca.

— Tévedsz! Nagyszerű numera voltam! — helyesbített.

A lány dühösen elpirult és elrántotta a karját.

— Hé, Mia, jól látom, hogy zaklat ez a pasas?

Jack felkapta a fejét, és meglátta, hogy egy hatalmas férfi áll a folyosón. Elfintorította az orrát. A fickóra ráfért volna egy zuhany. Zsíros hajú, dagadt fasz. Jacknek nem tetszett, ahogy Miát bámulta.

Bizonytalanság villant Mia szemében.

— Nem, nem, valójában épp menni készül — felelte Mia szárazon.