Kit beletúrt a hajába, megdörzsölte az arcát, majd hosszan, csalódottan sóhajtott. Épp el akarta venni a kezét Macétől, amikor a férfi megszorította.

Kit azon nyomban elfeledkezett Ryderről, az evésről és minden másról. Csak az számított, hogy Mac megmozdult. Izgatottan fölé hajolt.

— Mac, Mac! Hallod, amit mondok? — Kit izgatottan Ryderre nézett. — Megmozdult, Ryder! Megszorította a kezemet!

Meg sem várva a férfi válaszát, közel hajolt Machez, és az ajkát az övére szorította.

— Itt vagyok, Mac! Kérlek, gyere vissza hozzám! Annyira szeretlek!

Mac halk nyögést hallatott.

— Szólok a nővérnek — mondta Ryder a háta mögött.

Ahogy a lány újra megcsókolta, a szemhéja enyhén megremegett, és résnyire kinyitotta a szemét. Kit elhúzódott tőle annyira, hogy a szemébe tudjon nézni.

— Mac! — kiáltotta halkan. — Hallasz engem?

A férfi kinyitotta a száját, mintha valamit mondani akarna, majd a homlokát ráncolta, amikor nem jött ki semmi.

Kit az ajkára tette az ujját.

— Ne akarj beszélni. Itt vagyok.

Könnyek gördültek végig az arcán, ahogy a férfi mindkét kezét a sajátjába vette.

— Szorítsd meg a kezem inkább! Hallod, amit mondok?

Mac megszorította a kezét. Kit szíve majd kiugrott a helyéből.

— Csó… Csókolj meg! — hörögte Mac. A hangja rekedt és bizonytalan volt a hosszú némaságtól.

— Ó, Mac! — sóhajtott a lány. Fölé hajolt, gyengéden és szeretetteljesen megcsókolta. Mac arca könnyes lett az övétől.

— Azt hittem, elveszítelek.

— Soha… nem… veszítesz el — felelte a férfi szaggatottan. — Soha… nem hagylak el. Esküszöm.

Kitből kitört a zokogás.

Ryder megérkezett a nővérrel, aki boldogan felkiáltott, amikor meglátta, hogy Mac magához tért. Arrébb tessékelte Kitet az ágytól, és gyorsan megvizsgálta a beteget.

— Már szóltak az orvosnak — közölte a nővér, miközben az infúzióval és a szívmonitorhoz vezető drótokkal babrált. — Nemsokára itt lesz.

Kit félreállt, a hátát Ryder mellkasának támasztotta, és izgatottan arra várt, hogy a nővér befejezze a dolgát. Közel akart lenni Machez, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van vele.

Amikor a nővér végre félreállt, Kit gyorsan az ágyhoz lépett, és ismét megfogta Mac kezét. Lassan, erőlködve a férfi felemelte a másik kezét, és megérintette a lány arcát.

— Szeretlek… — motyogta.

— Én is szeretlek — zokogta Kit.

Mac pillantása a lány mögé tévedt, mintha valamit észrevett volna. Kit hátranézett, és megpillantotta Ryder arcát a válla fölött. Mac keze remegett, amikor elvette az arcától. Erőlködnie kellett, hogy legyűrje a fájdalmat, mégis ökölbe szorította a kezét, és Ryder felé nyújtotta.

— Örülök…, hogy… itt vagy.

Ryder előrelépett és Mac ökléhez érintette a sajátját. Aggódva nézett a barátjára.

— Itt a helyem melletted, haver. Jól megijesztettél bennünket. Legközelebb ne csinálj ilyet!

Mac furcsán elvigyorodott, aztán fáradt sóhaj kíséretében leengedte a karját.

— Vigyázz Kitre!

— Fogok, haver! Megígérem. Csak szedd össze magad, hogy eltűnhessünk innen a pokolba. Gyűlölöm a kórházakat, te is tudod.

Kit elnézte őket, és percről percre jobban megkönnyebbült. A felszabadultság egészen a hatalmába kerítette. Gyengének és erősnek érezte magát egyszerre. Minden izma fájt, és lüktetett. Fogalma sem volt róla, mikor mosolygott utoljára ilyen önfeledten.

Véget értek a fájdalom és az aggódás hetei. Először a vetélés, aztán Mac balesete. Végre ismét szabadnak érezhette magát. Boldognak.

— Jól vagy, drága? Kimerültnek látszol — mondta Ryder.

— Jól vagyok — felelte Kit gombóccal a torkában. — Jobban nem is lehetnék — tette hozzá, és könnyek között rámosolygott.


Ryder Kitet figyelte, ahogy a kis díványon alszik a kórházi szobában. Teljesen kimerült volt, de mióta Mac visszatért, nem volt hajlandó elmozdulni mellőle. Ryder hozott neki ételt és ruhát, hogy egyen, és átöltözzön. Általában az ágy melletti széken vagy azon a díványon aludt, amin most is épp.

Mac állapota gyorsan javult. Még mindig gyenge volt, de folyamatosan erősödött az előző hét óta. Ha ilyen ütemben lábadozik, néhány nap múlva felkelhet az ágyból.

— El kell vinned innen a fenébe! — szólalt meg Mac.

Ryder megfordult, és látta, hogy Mac ébren van.

— Hé, haver, egész jól nézel ki. A hangod sokkal jobb — jegyezte meg Ryder.

Mac megnedvesítette az ajkát, és morgott egyet.

— Még mindig úgy érzem magam, mintha elütött volna egy kamion.

Ryder bólintott.

— Ez természetes. Elütött egy pisztolygolyó.

Mac elfintorította az arcát.

— Tudom. Emlékszem.

Mac pillantása Kitre tévedt. Ryder látta a vágyakozást a szemében. Szüksége volt rá.

— Beszélnünk kell, Ryder! — mondta Mac.

Ryder sóhajtott. A fenébe, egyáltalán nem állt készen erre.

— Igen, én is tudom.

— Szereted — mondta Mac.

Ryder bólintott.

— Igen. Szeretem.

Mac nem reagált, bár Ryder nem is mondott neki újdonságot. Ezt már tudta.

— Ő is szeret.

Ryder nem tudta, mit feleljen, nem akarta megbántani Macet. Nem számított, mennyire szereti Kitet, nem tudott volna fájdalmat okozni annak, akivel olyan régóta voltak már barátok. Annak, aki jobb testvére volt, mint egy vér szerinti lett volna.

Mac rámeredt.

— Semmi gond, haver. Tudom, hogy szeret. Elmondta nekem.

Ryder lesütötte a szemét.

— Sajnálom, Mac. Fogalmad sincs róla, mennyire sajnálom. Soha nem akartam kettőtök közé állni.

Mac nagy levegőt vett, majd lassan kiengedte. Hangosnak tűnt a sóhaj a csendes szobában.

— Mindkettőnket szeret. Soha nem csalna meg, Ryder. Tudom. Épp ez az, ami felőrli.

— Tudom — mondta Ryder csendesen.

— Mindketten szeretjük. Mindig is szerettük. Szoros kapcsolatban voltunk eddig is, mi hárman. Semmi okunk sincs rá, hogy ne folytassuk.

Ryder felkapta a fejét. Döbbenten bámult Macre.

— Miről beszélsz?

Mac feljebb tornázta magát az ágyon, az arca megrándult a fájdalomtól. Látszott rajta, milyen erőtlen még.

— Figyelj, haver, beszéljük meg ezt máskor.

— Nem — mondta Mac határozottan. — Most kell megbeszélnünk. Gondolkodj el rajta, hogy amikor felébred, ismét boldoggá tehessük.

— Mac, amit mondani akarsz… A pokolba is, azt se tudom, mire akarsz kilyukadni.

— Tényleg nem? Mindnyájan boldogok voltunk, amikor hármasban voltunk együtt. Kit a legjobban. Ahogy én látom, semmi akadálya, hogy folytassuk ezt a kapcsolatot. Mi hárman.

Ryder szólásra nyitotta a száját, de inkább elhallgatott. Amit Mac javasolt… Talán a legönzetlenebb emberi gesztus, amelyben valaha része volt. És a leggyakorlatiasabb is. Először csillant meg a remény előtte.

Miért ne folytathatnák úgy a dolgot, ahogy korábban? Hónapokig ezt tették. Ez az időszak volt a legjobb az életében. Akkor fordult minden rosszra, amikor elkezdtek elszakadni egymástól.

Kitre nézett.

— Mit szól majd hozzá? — kérdezte Ryder halkan.

Mac nem válaszolt azonnal.

— Ez rajta múlik, de a magam részéről nem fogom arra kényszeríteni, hogy válasszon közülünk, és szerintem te se akarod ezt.

Ryder megrázta a fejét.

— Ezért hagytalak ott benneteket.

Mac bólintott.

— Igen, rájöttem. Sokat gondolkodtam rajta, mielőtt elmentem volna lelövetni magam. Pokoli volt látni Kitet a vetélés utáni két hétben. Annyira boldogtalan volt, fogalmam sem volt, mit tegyek. De együtt megoldottuk volna.

— Nem tudom, mit mondjak, Mac. Hatalmas dolog ez. Akkora ajándék, amekkorát soha nem kaptam még. Rettenetesen szeretem Kitet. Soha nem akartam elhagyni, de nem akartam egyikőtöknek sem rosszat.

— Én is szeretlek — mondta Kit halkan.

Mindketten odakapták a fejüket. A lány felébredt a díványon, gyönyörű szeme tele volt szeretettel és vidámsággal.

Felült, a haja a vállára omlott. Még ennyire lestrapáltan sem látott Ryder nála szebbet.

Kit az ágyhoz lépett, és a kezét Macébe csúsztatta.

— Szeretlek, Mac. Soha nem akarok fájdalmat okozni neked. A tiéd vagyok. Örökre hálás leszek érte.

Mac elmosolyodott, és az ujjával végigsimította a lány ajkát.

— Tudom, baby. Azt is tudom, hogy szereted Rydert. Mi is mindketten szeretünk téged, és azt gondolom, hogy ez működhet. Nem lesz könnyű neked, hogy mindkettőnké vagy, külön-külön is elég nehéz eset vagyunk. De szeretni fogunk téged, megvédünk, és vigyázunk majd rád.

Könnyek csillogtak a lány szemében, ahogy Ryderre pillantott, és arra várt, hogy mondjon valamit.

Ryder megérintette a karját, és az ujjával finoman a bőrét simogatta.

— Szeretlek, Kit. Tudom, soha nem vallottam be neked, de egyetlen nap sem telik el úgy, hogy ne álmodnék arról, hogy a karomban tartalak, megérintelek és szeretlek. Küzdöttem ellene. Nem akartam közéd és Mac közé állni, de annyira átkozottul szeretlek, hogy néha még levegőt venni is fáj.

Kit szipogott, Ryder pedig rámosolygott.

— Drága, az elmúlt hónapokban többet láttalak sírni, mint előtte összesen.

Kit hol rá, hol Macre nézett, mintha nem merné elhinni, amit hallott. A reménytől és a megkönnyebbüléstől olyan fényesen csillogott a szeme, mintha smaragdból lett volna.

— Biztos vagy benne, Mac? Biztos vagy benne, hogy képesek leszünk rá? — kérdezte végül.

Mac intett neki, hogy üljön le az ágyra. A lány leült, így a két férfi közé került.

— Megoldjuk, baby.

Kit Ryderre nézett.