Kit elfordította a fejét, és kinézett az ablakon. Valami meghasadt benne. Nem tudna Mac nélkül élni. Képtelen lenne rá.

Amikor megérkeztek a kórházba Houstonban, Ray Kittel együtt kiszállt az ügyeleti bejáratnál, míg Sean leparkolta a kocsit. Berohantak, a baleseti pulthoz mentek, hogy megkérdezzék, hol van Mac.

Kit lélegzet-visszafojtva figyelte, hogy megjelenik-e az együttérzés a nővér arcán, amikor válaszol a kérdésükre.

Miután beütött valamit a számítógépbe, a nővér felnézett és azt mondta:

— Mr. McKenzie még a műtőben van. Ha végigmennek a folyosón, a felvonó ott lesz a baloldalon. Menjenek fel a második emeletre, szálljanak ki és forduljanak balra. A műtő várója ott van. Értesítem őket, hogy mennek. Ha bármit tudnak, el fogják mondani.

Kit nagyot nyelt. Úgy állt ott, mint egy szobor, félt megmozdulni. Ray átkarolta. A lány megingott, rátámaszkodott. A férfi szorosan fogta, és segített neki megállni a lábán, mielőtt elindultak.

Alighogy elérték a liftet, Sean odaért mögéjük, és összegörnyedve próbált levegőhöz jutni.

— Van valami hír? — kérdezte Sean.

— Még a műtőben van — felelte Ray kurtán. — Épp oda tartunk.

A lift ajtaja kinyílt és beléptek. Ray megnyomta a gombot, és várták, hogy az ajtók bezáruljanak mögöttük.

— Túl fogja élni — mondta Kit határozottan.

Sean átkarolta, és megszorította a vállát.

— Nagy küzdő, Kit. Ha idáig eljutott, végig fogja csinálni. Sok minden van, amiért élnie érdemes.

Kit lehunyta a szemét.

Kérlek, Mac! Ne halj meg!

Kit vagy százszor sétált már keresztül a várótermen. Önkéntelenül is az órájára pillantott. Kevesebb, mint két perc telt el azóta, hogy utoljára megnézte, mennyi az idő.

A váróterem tele volt szolgálaton kívüli rendőrökkel, akik mindnyájan arra vártak, hogy Macről halljanak valamit. Johnston seriff azonnal megérkezett, amint meghallotta a hírt. A mobiltelefonjaik rendszeresen megszólaltak, ahogy a szolgálatban lévő állami rendőrök Mac állapota felől érdeklődtek.

Egy-egy rendőr majd minden percben megkérdezte Kittől, szüksége van-e valamire, akar-e enni vagy inni valamit, le akar-e ülni. Legszívesebben üvöltött volna. Macre van szüksége! Azt akarja, hogy éljen, jól legyen, szeresse és érintse meg. Végül a kimerültség legyőzte. Egy székre huppant a sarokban, és érezte, hogy ismét előtörnek a könnyei. Sean leguggolt elé, és megérintette az arcát.

— Túléltünk már néhány kemény időszakot, Kit.

A lány tudta, hogy Sean az első támadásra gondol, meg arra az éjszakára egy évvel azelőtt, amikor a támadó ismét lecsapott.

— Kemény lány vagy. Mac is kemény fickó.

— Nem vagyok kemény — suttogta Kit. — Mac az erős. Mindig ő vigyázott rám.

— Ez hülyeség. Itt mindenki tudja. Persze, Mac vigyáz rád. Majd bolond volna nem vigyázni. Mégis azt mondom, te vagy a legerősebb nő, akit ismerek, Kit. Te tartod egyben a fickót. Miattad élnek ő és Ryder, évek óta.

Kit megdöbbent Ryder nevének említésén.

— Valakinek szólnia kellene Rydernek — mondta csendesen. Nem ő lesz az. De tudnia kell. Ugyanolyan régóta barátja Macnek, mint ő.

— Majd én szólok neki. Maradj csak itt, és pihenj egy kicsit. Sok mindenen kellett keresztülmenned az utóbbi időben.

— Miss Townsend?

Kit felugrott a neve hallatán. Odament a pulthoz, amely a váróterem bejáratánál állt.

— Én vagyok Miss Townsend — felelte.

A háta mögött a rendőrök mozgolódni kezdtek, és arra vártak, hogy halljanak valamit Macről.

— Mr. McKenzie kijött a műtőből. Az orvos néhány perc múlva itt lesz és elmondja a részleteket. Kérem, foglaljon helyet ebben a szobában.

A recepciós egy kis helyiség felé intett néhány méterrel arrébb, ahol nyugodtabban beszélhetnek az orvossal, mint a váróteremben.

— Veled megyek — ajánlkozott Sean és megszorította a vállát.

— Köszönöm — suttogta Kit.

Mereven a helyiség felé indult, és leült az egyik székre. A földet bámulta. Minden várakozással eltöltött másodperc gyötrelmes volt a számára.

Egyszer csak zajt hallott az ajtó felől. Felnézett, és meglátta, hogy egy orvos áll műtősruhában az ajtóban.

— Ön jött Mr. McKenzie-vel?

Kit igyekezett megszólalni, megköszörülte a torkát, de végül csak bólintott.

— Őszinte leszek önnel — kezdte az orvos. — Mr. McKenzie-nek súlyos mellkasi sérülése van. A műtét befejeződött, de kómában van.

Kitnek elakadt a lélegzete, érezte, hogy a vér kifut az arcából.

— Túl fogja…?

— Hogy túl fogja-e élni? — fejezte be az orvos. — Hogy őszinte legyek, már azon is csodálkozom, hogy a kórházig kibírta. Még inkább csodálkozom, hogy túlélte a műtétet.

Kit szeme megtelt könnyel.

— Nagyon rossz az állapota, de egyelőre életben van, és az esélyek ellenére küzd. Most néhány kemény nap vár rá, és hosszú lábadozás, ha túléli. Sajnos nem tudom megígérni, hogy így lesz. Várnunk kell. Nyilvánvalóan minél tovább él, annál jobbak az esélyei a felépülésre.

Kit magába zuhant a széken. Megdöbbent, rettegett, és reménykedett egyszerre.

— Mikor láthatom? — kérdezte.

— Most a megfigyelőben lesz egy ideig, aztán átviszik az intenzívre. Ha beállították a műszereket, rövid időre bemehet hozzá. Kötelességem, hogy figyelmeztessem: amikor először látja, sokként éri majd. Nem úgy néz ki, mint az a férfi, akit korábban ismert. Erre érdemes felkészülnie.

Kit megértően bólintott.

— Kk… Köszönöm — sikerült végül kipréselnie magából.

Az orvos arckifejezése enyhébb lett.

— Ne köszönje addig, amíg haza nem megy a kórházból. Csak akkor végeztem jó munkát.

Ha Sean nem tartja olyan erősen, Kit összeesett volna, amikor először meglátta Macet.

— Foglak — mondta Sean, és igyekezett megtartani a lábán.

Könnyek szöktek Kit szemébe, amikor megpillantotta a nagy, erős embert magatehetetlenül feküdni a kórházi ágyon. Drótok, infúziós vezetékek és csövek álltak ki belőle mindenütt.

Lélegeztetőgépen volt. A suhogó hang élesen visszhangzott a fülében.

Kit zavartan közeledett az ágyhoz. Mac mozdulatlan volt, és élettelennek látszott. Ha nem látta volna a szívhangját a monitoron, azt hihette volna, hogy halott.

— Ó, Mac — zokogta Kit.

Sean szorosan fogta a vállát, amikor kinyújtotta a kezét, hogy megérintse Macét. Kit megremegett. Mac bőre hideg, élettelen volt.

Egy nővér sétált be az üvegfalú helyiségbe, és kedvesen rájuk mosolygott.

— Most már távozniuk kell! Láthatják néhány óra múlva, ha szeretnék. Kiszólok majd a váróba, amikor visszajöhetnek. A látogatási idő reggel kilenc és este kilenc között van mindennap. Kettőnél több látogató nem léphet be egyszerre.

Kit bólintott. Túlságosan elcsigázott volt ahhoz, hogy kimondjon egy egész mondatot.

— Gyere! — biztatta Sean. — Enned kell. Lekísérlek a büfébe. Visszajövünk, amint újra láthatjuk.

Kit készségesen követte Seant, de megállt az ajtóban egy pillanatra, és visszanézett Macre.

— Szeretlek — suttogta megtörten. — Kérlek, ne hagyj el!

Tizenötödik fejezet

Ryder bedübörgött a Two Step parkolójába, és lenyitotta a motor támasztóját. Éhes volt, rosszkedvű, és ráfért volna egy sör. Vagy inkább három.

Arra jutott, hogy igencsak rossz társaság lehet. Az, hogy Mia is kerülte, ennek a jele volt. A lány közölte vele, mekkora seggfej, utána nem volt hajlandó szóba állni vele a sztriptízbárban. Ryder a műhelyébe menekült, és nem ment sehová, ahol összefuthatott volna Mackel vagy Kittel.

Most legalább, miután rávette Kitet, hogy mondjon fel, nem fog belebotlani a bárban, és viszonylag nyugodtan ütheti el az időt.

A terhességtől függetlenül ellenezte, hogy Kit ott dolgozzon. Túlságosan sok fájdalmas emlék kötődött ahhoz a helyhez, és aggódott a lány biztonsága miatt is. A pénz, amit adott neki, még jó ideig kitart. Mikor új állást kell majd keresnie, biztosan talál magának ennél jobbat.

Belépett a bárba, és összerezzent a hangos zenére, ami a bejáratnál üdvözölte. A másnaposság kellemetlen kínjai azonnal rátörtek.

A bárpulthoz manőverezett, és intett a pultosnak. Két sört és egy hamburgert kért. Azon nyomban neki is látott az elsőnek.

— Ryder? Mit keresel te itt? — kérdezte Sean Gardner, ahogy a pulthoz közeledett. — Azt hittem, Houstonban vagy.

Ryder a rendőrre nézett, és igyekezett felölteni a leghitelesebb „Ne zavarj!” arckifejezést.

Sean keményen a szemébe nézett. Az arcán az undor kifejezése tükröződött.

— Nézd, nem tudom, mi történt közöttetek Mackel. Egyáltalán nem az én dolgom.

— Szent igaz — helyeselt Ryder.

Sean elengedte a megjegyzést a füle mellett és folytatta.

— De ahogy viselkedsz, az a legnagyobb seggfejség. Mac az életéért küzd, Kit pedig, az ég szerelmére, ráférne egy kis segítség. Az a lány napok óta el sem mozdul mellőle. Nem eszik, nem alszik. Ha így folytatja, ő patkol el hamarabb.

Rydernek megfagyott a vér az ereiben. Sean felé fordult, és megragadta az egyenruháját.

— Mi a fenéről beszélsz?

Sean mély levegőt vett, a szeme elkerekedett a döbbenettől.

— Nem is tudsz róla, mi? Hogy a pokolba nem tudsz róla?

— Miről nem tudok? Nyögd már ki, az isten szerelmére!

— Meghallgattad mostanában az üzeneteidet? Rengetegszer hívtalak otthon és a mobilodon is.

— Kikapcsoltam a mobilomat — bökte ki Ryder. — Mondd már el, mi a fene van, mielőtt elveszítem a türelmemet!

Sean szemében fájdalom tükröződött.

— Macet az egyik este meglőtték. Mentőhelikopter vitte Houstonba. Rayjel elvittük Kitet oda, hogy vele legyen. De elég ramaty a helyzet, és Kit az összeomlás szélén áll.