— Igen. Nem baj? — kérdezte Ryder.

A lány furcsán nézett rá.

— Miért lenne baj? A jó ég tudja, mióta ténferegsz itt, mert nem lehetsz olyan közel Kithez, mint szeretnél. Most egy csomó időt fogsz együtt tölteni vele.

— Fontos vagy nekem, Mia. Mindig is nagyon jó barátom voltál. Azt akarom, hogy tudd, bármikor felhívhatsz, amikor szükséged van rá.

A lány elmosolyodott.

— Nagylány vagyok már, Ryder. Tudok vigyázni magamra.

— Akkor mi a fenét keresel egy ilyen helyen? — vágott vissza Ryder.

Meg mert volna esküdni, hogy félelmet látott Mia szemében. Egy ilyen gyönyörű szemnek soha nem lenne szabad félelmet tükröznie.

— Van valami, amit el szeretnél mondani, kislány?

— Szeretném, ha nem hívnál többé kislánynak! — motyogta Mia. — Úgy érzem magam miatta, mintha egy éretlen kis hülye lennék.

Ryder nevetett.

— Fiatal vagy, és meggondolatlan kis csirke.

— Pedig nem érzem magam fiatalnak — mondta a lány csendesen. — Néha… — A tekintete elrévedt. — Néha olyan hihetetlenül öregnek érzem magam, tudod?

— Igen, tudom, mire gondolsz.

Ryder a tenyerébe vette a lány arcát.

— Ha bármikor szükséged van rám, csak kiálts! Rendben?

Mia rámosolygott.

— Fogok. Most pedig irány haza a nődhöz! Látom, hogy alig bírsz már egy helyben ülni.

Ryder nevetett és felállt. Kinyújtotta a karját, megölelte a lányt.

— Köszönöm a válladat, Mia.

— Bármikor, te pancser, bármikor.


Ryder belépett Mac házába. Minden csendes volt. Mac kocsija nem volt ott, de Kit Broncója a ház előtt parkolt, pedig úgy volt, hogy dolgozik aznap éjjel. Ryder beugrott a Two Stepbe, hogy találkozzon vele, de azt mondták, nem ment be dolgozni. Ez egyáltalán nem volt jellemző rá. Ryder különös hangot hallott a konyhából, és bement, hogy megnézze, mi az.

Amikor belépett, meglátta Kitet a mosogató fölé hajolva. A lány öklendezett és hányt.

— A pokolba, drága!

Ryder összefogta Kit haját, és hátrasimította, miközben a lány erőlködött. A hátát simogatta, és kedves szavakat suttogott a fülébe, mialatt a lány teste rázkódott.

Egy idő után úgy tűnt, vége a rohamnak. Ryder megvárta, amíg Kit kiöblíti a száját, aztán szorosan megölelte.

— Most már jobban vagy? — kérdezte Ryder.

A lány bólintott.

— Sajnálom, hogy így fogadtalak.

— Csitt! Örülök, hogy itt voltam. Nem hiszem, hogy jól szórakoztál.

— Egyáltalán nem — felelte a lány megviselten. — Nem vicces.

Ryder az asztalhoz kísérte Kitet, ahol a lány épp zöldséget vágott össze a vacsorához. Leültette a székbe, odahúzott egy másikat, és ő maga is leült.

— Sokszor előfordul? Nem vettem észre, hogy sokat hánynál. Elmentem a Two Stepbe, és azt mondták, beteget jelentettél.

Kit elfintorította az arcát.

— Reggelente messze nem vagyok annyira rosszul, mint esténként.

— Fáradtnak nézel ki, drága, túlságosan fáradtnak. Ha rosszul érzed magad, még többet kell pihenned.

A lány grimaszt vágott, és elkeseredetten felsóhajtott.

— Az a baj, hogy pont akkor vagyok rosszul, amikor dolgoznom kellene. Ha olyan lenne, mint egy átlagos terhesség, reggelente lennék rosszul, aztán pihennék a nap hátralevő részében, hogy el tudjak menni este dolgozni.

Ryder összeráncolta a homlokát, aztán előrehajolt és megfogta a lány kezét.

— Azt szeretném, Kit, ha felmondanál. Nem lenne szabad egy bárban dolgoznod a te állapotodban. A sok füst, és hogy végig állnod kell. Nem hiszem, hogy jót tesz a kisbabának.

Kit döbbenten nézett rá.

— Nem mondhatok fel, Ryder.

— Beszéltem erről Mackel — folytatta Ryder, tudomást sem véve a lány felháborodásáról. — Arra jutottunk, hogy mindketten nyugodtabbak lennénk, ha felmondanál. Legalábbis egy időre.

Kit a férfi karjára tette a kezét.

— Ryder, értékelem az aggódásotokat. De nem mondhatok fel. Macnek és nekem szükségünk van a pénzre. Mindkettőnknek vannak befizetendő számlái, még ha együtt élünk is. Nem érezném helyesnek, ha neki kellene megdolgoznia azért is, ami az én részem.

Ryder összeszorította az ajkát.

— Kit, tudod, hogy több pénzem van, mint amit valaha is elköltenék.

Ryder feltartotta a tenyerét, mielőtt még a lány tiltakozhatott volna.

— Hadd segítselek ki benneteket, drága! Lehet, hogy az én gyermekemmel vagy terhes. Ha így van, gondolhatod, hogy mindent megteszek, ami módomban áll, hogy minden rendben legyen körülötte. Hadd tegyem meg érted, Kit! Hagyd ott a munkádat, és maradj itthon. Vigyázz magadra és a gyermekünkre. Hadd gondoskodjam rólad!

Ryder elérte, amit akart. Tudta, amikor a lány nem válaszolt azonnal, hogy a javaslatán töpreng. Félelem és halvány bizonytalanság tükröződött a szemében.

— Még soha nem függtem teljesen senkitől az életben — suttogta Kit. — Pokolian félek tőle.

— Lehet, hogy itt az ideje, hogy elkezdd — felelte Ryder határozottan. — Mac és én a gondodat viseljük, drága. Nem fogunk magadra hagyni, esküszöm.

— Meggondolom — felelte végül Kit.

Ryder elmosolyodott és megszorította a lány kezét. Mély csend telepedett rájuk. A férfi megköszörülte a torkát, ezzel próbálva enyhíteni a feszültséget.

— Egyébként hol a pokolban van Mac? Nem kéne már itthon lennie?

Kit szomorúan sóhajtott.

— Behívták dolgozni. Valami nagy ügy, ami most robbant ki. Úgy érzem, nagyon sokat fog dolgozni mostanában.

— Fenébe! Sajnálom.

— Örülök, hogy itt vagy — mondta Kit, és kedvesen mosolygott. Zöld szeme visszanyerte a régi csillogását, miután könnyített magán. Most boldogan ragyogott Ryderre.

— Jöttem, mint a szélvész, drága. Semmi sem akadályozhatott volna meg benne.

— Tudom, hogy kevésbé szívesen töltöd itt az időt, amikor Mac is itthon van.

Ryder kényelmetlenül mocorgott.

— Nem akartalak megbántani, vagy ilyesmi, Kit. Csak arra gondoltam… — Elhallgatott és nagyot sóhajtott. — Csak arra gondoltam, hogy annyi teret adok kettőtöknek, amennyire csak szükségetek van, tekintettel a körülményekre.

Kit hosszan a férfi szemébe nézett. Az ajka remegett, és úgy tűnt, mintha valami nagy dologgal küzdene a lelkében.

— Ryder, szeretlek, és azt akarom, hogy itt legyél velem. Főleg most.

— Itt vagyok, drága — felelte Ryder kedvesen.

Kit zavartan felállt, és hátat fordított neki. Aztán megfordult, és mély levegőt vett.

— Nem, Ryder, nem hiszem, hogy érted. Szeretlek. Bűntudatom van már attól is, hogy kimondom, de ez az igazság. Nem tagadhatom meg tovább, amit érzek. Egyszer azt mondtad nekem, nem úgy szeretlek, ahogy Macet, és igazad volt. De akkor azt hittem, arra gondoltál, hogy nem annyira. Pedig ez nem igaz. Mindkettőtöket szeretlek. Macet is, és téged is.

A lány szeme megtelt könnyel, a karját a testéhez szorította.

— Rengeteget küzdöttem magammal. Tudom, hogy fájni fog Macnek, és isten látja lelkem, soha nem tennék semmit, amivel bántanám, annyira szeretem. De téged is szeretlek, Ryder. Nem akarom egyikőtöket sem elveszíteni.

Ryderrel megfordult a konyha. Csak bámult Kitre, és nem tudta, hogyan reagáljon, mit mondjon. Mit kellene tennie most, amikor a lány ott áll előtte, és azt mondja, amiről mindig is álmodott? Miért nem ujjong a lelke?

Felállt, és közelebb lépett Kithez. Átölelte és megszorította.

Mondd meg neki, hogy te is szereted. Ne ronts el mindent.

Ehelyett azt mondta:

— Én sem akarok fájdalmat okozni Macnek, drága. Tudod, hogy szeretlek. Mindig itt leszek neked. Hagyjuk a dolgokat menni a maguk útján, és majd meglátjuk, mi történik.

Érezte, hogy Kit megfeszül a karjában. A lány elfordította a fejét, hogy ne lássa a könnyeit. A pokolba, Rydert megőrjítette, ha sírni látta. Bármit képes lett volna megtenni, hogy enyhítsen a fájdalmán.

A lány hasára tette a kezét. Furcsa érzés töltötte el, amikor arra gondolt, hogy talán az ő gyermeke fejlődik odabenn.

— Jobban oda kell figyelned magadra, drága. Majd vigyázok rá, hogy így legyen.

— Vigyél be a hálószobába, és bújjunk össze, Ryder, kérlek.

Ryder lenézett a lányra, és a lelke beleveszett a nagy, zöld szemekbe.

— Ezt fogjuk tenni, kicsi Kit. Ezt fogjuk tenni.

Óvatosan lehajolt, és finoman a karjába vette a lányt. Kit fáradtnak, és megviseltnek látszott, mintha a világ összes súlya nyomná a vállát. Itt kellett volna lennie vele, ahelyett, hogy a sztriptízbárban Mia vállán sír.

Ryder bevitte a hálószobába a lányt, és óvatosan letette az ágyra. Egy másodperc alatt kibújt az ingéből, majd a farmerjából, és bemászott mellé. Kit belefúrta a fejét a férfi mellkasába, és azonnal lecsukódott a szeme.

Hamarosan halk, egyenletes légzésének hangja töltötte be a helyiséget. Ryder a haját simogatta, félresimított egy tincset az arcából. Kit olyan gyönyörű volt. De nagyon fáradt is. A terhesség korán megviselte. Meg fogja győzni, hogy hagyja ott a munkáját. Nem fogja engedni, hogy másként történjen. A lány szerette. Képtelen elviselni a fájdalmat, amit okoz Macnek, mégis kimondta. Azt akarta, hogy tudja. Fogalma sem volt róla, hogyan lehet ennyire szerencsés. Meg kellett volna ölelnie, és azt mondani neki, hogy valahogy majd megoldják, de képtelen volt hazudni.

A jövőjük borotvaélen táncol. Ki tudja, mit hoznak az elkövetkezendő hónapok. Egyelőre Kitnek mindkettőjükre szüksége van. De ha megszületik a kisbaba…

Pocsék egy helyzet, annyi szent. Ha az övé a gyerek, örökre Mac és Kit közé áll. Ha Mac gyermeke, Ryder előbb-utóbb eltűnik a süllyesztőben.

Egyik lehetőség sem különösebben kecsegtető.