„Nem mindenki gyűlölte úgy a szüleit, mint te és Kit.”

— És nem minden szülő gyűlöli a gyermekét — motyogta Ryder.

Porig kellett volna égetnie a házat aznap, amikor az apja elment.

Nem volt semmi oka rá, hogy megtartsa. Arra se volt oka, hogy eladja. Egyáltalán nincs szüksége a pénzre. Ott áll a dombon üresen, onnan szemléli az alatta lévő világot. Pont, mint az apja.

— Rohadj meg! — szitkozódott Ryder. — Rohadj meg az összes átkozott elvárásoddal együtt.

Egyre jobban esett, de ő csak állt ott, és felfelé bámult a dombra. Ökölbe szorította a kezét. Lehet, hogy Mac mintagyerek nevelést kapott, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkivel így volt. Nincs semmi joga hozzá, hogy a saját rózsaszín kis világát mindenki másra kivetítse. Főleg nem Kitre.

És te mit tudnál nyújtani neki? — mondta egy hang a fejében.

— Megérteném — motyogta Ryder. — Mindenki másnál jobban megérteném.


Kit még jobban Machez bújt, és az eső egyenletes kopogását hallgatta a tetőn. Az ágyban feküdtek. A tévében egy éppen véget érő film stáblistája futott.

— Szeretem az esőt — motyogta Kit.

— Meséld el, miért gyűlölted a szüleidét! — mondta Mac.

A lány meglepetten felkapta a fejét, elhúzódott tőle és döbbenten bámult rá.

— Micsoda? Miért kérsz tőlem ilyesmit? Hogy a pokolba jutott ez eszedbe?

Mac elgondolkodva nézett rá.

— Ryder azt mondja, tudnom kellene, de nem tudom, mert soha nem mondtad el nekem.

Kit szívverése felgyorsult.

— Mikor beszéltél Ryderrel?

Zavar ült ki Mac arcára.

— Nem számít, mikor beszéltünk. Az a lényeg, hogy mondd el nekem, mi történt a szüleiddel. Miért gyűlölöd őket annyira?

Kit becsúszott a takaró alá, elfordította az arcát, és kibámult az ablakon. Eső áztatta az ablaktáblát, patakokban folyt le az üvegen.

— Nem akarok erről beszélni — suttogta Kit.

Mac felkászálódott az ágyban, finoman megfogta a lány állát, és visszafordította a fejét.

— Fontos, Kit. Beszélnünk kell róla.

A lány behunyta a szemét és megremegett.

— Nincs mit mondanom. A mostohaapám egy szemétláda volt. Az anyám megelégelte. Látszólag engem is. Elment, amikor tízéves voltam. Soha nem köszönt el. Egy reggel felkeltem, és nem volt ott.

Mac gyengéden a lány haját simogatta.

Kit felült, és a derekára tolta a takarót. Felhúzta a térdét, és az állával rátámaszkodott. Átölelte a lábát, és mély levegőt vett.

— A mostohaapám őrjöngött velem. Engem vádolt azért, hogy az anyám elhagyott bennünket. Túlságosan sokat nyavalyogtam. Túl sokat követelőztem. Túl sokba kerültem.

— Jézusom, pedig csak gyerek voltál! — kiáltotta Mac.

A lány bólintott.

— Eleinte csak szavakkal bántott, de aztán, ahogy egyre többet ivott, elkezdett verni.

Kit hallotta a csattanó hús hangját a fejében. Érezte a fájdalmat és a szégyent. Hallotta, hogy Macnek eláll a lélegzete, és a keze ökölbe szorul a hajában.

— Semmi különös, eleinte. Egy pofon. Egy rúgás.

Mac káromkodott.

— De aztán rosszabb lett. Megtanultam elkerülni — mondta Kit száraz, közönyös hangon. — Aztán később, amikor tizenhat éves lettem, elkezdett szexuálisan zaklatni.

Kit elnémult. Némaság hatalmasodott el rajta, néma kétségbeesés, valahányszor visszagondolt arra az időszakra.

A pokolba!

Mac odafordult hozzá, és szorosan magához ölelte.

— Nem tudtam, baby. Azt tudtam, hogy rossz volt neked otthon. Tudtam, hogy ezért töltesz olyan sok időt Ryderrel a tónál, de pontosan nem tudtam, miért.

A fájdalom és a szorongás eltűnt a lány hangjából, de az emlékeiből nem. Távolinak érezte, mintha valaki mással történt volna mindez. Csak így tudott megbékélni vele.

Kit megnyalta az ajkát és eltolta magától Macet.

— Megfenyegettem, hogy megölöm — mondta halkan. — A harmadik után képtelen lettem volna többet elviselni. Valami eltört bennem. Lehet, hogy egy kicsit meg is őrültem. Felkaptam a puskáját, és azt mondtam neki, hogy takarodjon onnan. Közöltem vele, ha még egyszer a közelembe jön, megölöm. Nem hitt nekem, amíg meg nem próbálta elvenni tőlem a fegyvert. Meghúztam a ravaszt. Gondolom, megijesztettem. Összepakolt és elment. Soha többé nem láttam.

Kit szárazon felnevetett. Kellemetlen hang volt.

— Ő volt az egyetlen ember, akinél nem sajnáltam, hogy elhagyott.

Mac hozzábújt, a homlokát az övéhez nyomta, míg az ajkuk majdnem összeért.

— Nagyon sajnálom, baby. Bárcsak tudtam volna. Bárcsak tehettem volna valamit.

Kit szomorúan nézett rá, és megérintette az arcát.

— Még csak tinédzser voltál. Mit tehettél volna?

— Elvittelek volna innen — mondta Mac. — Esküszöm, megtettem volna.

Kit mosolygott, és lehunyta a szemét, hogy visszatartsa a könnyeit.

— Most már itt vagy. Csak ez számít.

Mac elhúzódott tőle, és hatalmas kezébe vette az arcát.

— Szeretsz engem, Kit? Úgy értem, igazán? Tényleg a feleségem akarsz lenni?

Kit döbbenten nézett rá. Ez nem olyan volt, mint Mac.

— Mi az ördög ütött beléd? Kételkedsz bennem?

— Csak felelj a kérdésre, Kit, tudnom kell!

A lány kinyújtotta a kezét, és megérintette a férfit, hogy megnyugtassa.

— Mac, teljes szívemből szeretlek. Mindig veled akarok lenni.

Mac nagyot sóhajtott, aztán magához húzta a lányt, és szorosan megölelte.

— Soha nem tudnék nélküled élni, baby!

Tizedik fejezet

Ryder bedübörgött Mac bejárójára, és nagyot fékezve megállt a kavicságyon. A lábával lehajtotta a támasztót és leszállt a motorról. Hosszan bámult a bejárati ajtóra.

Két hét telt el azóta, hogy kibökte Macnek, szereti Kitet. Két rohadt hosszú hét a barátai nélkül. Nem esett kétségbe, de hiányzott neki Mac és Kit.

Nem akart többé hülyén viselkedni. Igen, szereti Kitet annyira, hogy szinte fáj, de ezzel nem lehet mit kezdeni. Mac és Kit összetartoznak, és nem fogja tönkretenni a boldogságukat. Nem fogja megkeseredett, vén faszfejként végezni, aki feláldozta a barátságát csupán azért, mert a másik férfi nyert.

Felbaktatott a lépcsőn Mac tornácán és besétált, mint már oly sokszor.

Amit látott, attól elállt a lélegzete. Kit és Mac a nappali közepén álltak, Kit homloka Mac mellkasán pihent. A férfi erősen magához szorította.

— Meg fogjuk oldani, baby! — mondta Mac kedvesen. Még mindig nem érzékelte Ryder jelenlétét.

Ryder megköszörülte a torkát.

— Rosszkor jöttem?

Amikor Kit meghallotta a hangját, felnézett. Ryder látta a választ a könnyes szemében. A gyomra összerándult.

— Mi a fene van? — kiáltott Ryder. Félelem szorította össze a torkát. — Jól vagy, drága?

— Terhes vagyok — suttogta Kit.

— A pokolba — mondta Ryder. Nem csoda, hogy felkavarta a dolog. Ryder Macre pillantott. Vajon így tervezte? Vajon ebbe is csak belekényszerítette Kitet?

Mac visszanézett rá, fájdalom égett a szemében. Ryder rögtön tudta, hogy más baj is van.

— Lefogadom, hogy nem vagytok határtalanul boldogok tőle — mondta Ryder, igyekezve egy kicsit könnyíteni a helyzeten.

Kit rámeredt, és ismét könnyek csordultak ki a szeméből.

— Nem érted, Ryder. A gyerek… Lehet, hogy a tiéd.

Ryder döbbenten hátrált egy lépést. Szólásra nyitotta a száját, de egy hang sem jött ki rajta. Bármit mondhatott volna a lány, nem lepte volna meg annyira, mint ez.

— Az enyém? — kérdezte végül rekedten. — Micsoda?

Kit elfordította a tekintetét, a válla rázkódott. Ryder tudta, hogy sír. A picsába, micsoda rohadt helyzet!

Közelebb lépett, és Kit felé nyújtotta a kezét.

— Nem értem. Mondd el, drága!

Kit felé fordította az arcát. Zöld szemében annyi fájdalom tükröződött, hogy a férfinak elakadt a lélegzete.

— Terhes vagyok — mondta Kit szárazon.

— Igen, ezt már hallottam. Arról beszélj, hogy az enyém is lehet!

A lány szaggatottan felsóhajtott, az ajka remegett. Ryder Macre pillantott, aki pontosan olyan döbbenten állt ott, mint ő. Istenem, mekkora csapás. Mindnyájuk számára.

— Elmentem az orvoshoz. Azt mondta, hathetes terhes vagyok.

— A tengerparti hétvége — mondta Ryder. Érezte, hogy a tagjaiból elszáll az erő.

Kit bólintott.

— Szerintem is. Nem tudom biztosan. — A könnyek záporozni kezdtek a szeméből, és a torkát zokogás fojtogatta.

Ryder ismét Macre nézett. Az arca fájdalmasan összerándult. Jézusom. Nagyszerűen elkúrt mindent.

— Kit, drága, sajnálom. Annyira szörnyen sajnálom.

Kit lehunyta a szemét, és elhúzódott Mactől. Aztán sarkon fordult, és kiszaladt a szobából. Ryder csak állt ott, és úgy érezte, mintha ő lenne a legnagyobb szaralak az egész világon.

Aztán lassan Macre emelte a tekintetét. A két férfi némán bámult egymásra egy hosszú pillanatig. Ryder régóta nem látott ennyi kínt Mac tekintetében. Azóta nem, hogy Kit eltűnt, és mindketten úgy gondolták, elveszítették.

— Mac, tudnod kell, hogy soha nem így akartam — mondta Ryder halkan.

— Tudom, haver. Tudom, hogy nem akartad.

— Soha nem állnék közétek. — Ryder egy pillanatra elhallgatott, és egyenesen Mac szemébe nézett. — De tudnod kell, hogy nem fogok kisétálni az életéből, ha az én gyerekemmel terhes.

Mac bólintott. Beletúrt a hajába, és megdörzsölte az arcát. Fáradtnak nézett ki. Mintha olyan harcot vívna önmagával, amelyben nem győzhet.

— Nagyon sokat gondolkodtam a dolgon, Ryder. — Mac elhallgatott, elment mellette és leült a díványra.