Maya Banks - Vénuszdombi mesék

— Mi volt ez az egész az előbb? — kérdezte Mac.

Kit az érzéseivel küszködött, a mindent elsöprő szomorúsággal. Legszívesebben felkacagott volna, hogy kibújjon a válasz alól, de képtelen volt. A megtévesztés nem az ő kenyere. Túlságosan egyenes volt. Túlságosan őszinte.

— Te mondtad neki, hogy vége? — suttogta a lány.

Mac összeráncolta a homlokát.

— Nem mondtam neki semmit, baby, de…

A férfi elhallgatott, sóhajtott és félrenézett.

— De mi? — kérdezte Kit.

Mac visszanézett rá, és az arcát fürkészte.

— Kit, tudod, hogy nem tarthat örökké. Tisztában vagy vele, nem? Te és én, egymásé vagyunk. Az enyém vagy. A feleségem leszel.

Kit lehunyta a szemét, mert nem akarta, hogy még több könny szökjön a szemébe. Amikor újra kinyitotta, Mac csendesen nézte. Aggodalom és bizonytalanság tükröződött az arcán.

Kit elmosolyodott. Tudta, hogy halvány mosoly volt csupán, de megtette. Kis híján belepusztult, mert valójában üvölteni szeretett volna, de nem akart fájdalmat okozni Macnek.

— A tiéd vagyok, Mac, jól tudod. Csak arra gondoltam… Azt hiszem, nem voltam felkészülve rá, hogy ilyen hamar vége lesz — mondta Kit csendesen.

— Nem kértem meg rá, baby. Lehet… Lehet, hogy talált magának valakit — mondta Mac óvatosan.

Kit elfordította a fejét, és odanézett, ahol a szőkeség ült. Tényleg talált magának valakit? Vajon miért érezte úgy, hogy menten belepusztul a gondolatba?

— Igen, lehet, hogy így van — suttogta Kit.

— Ezer éve nem találkoztunk, haver.

Ryder lefagyott, aztán lassan felnézett, és megpillantotta Macet a bárpultnál.

— Mi a fenét keresel itt? — kérdezte Ryder. — Kit szét fogja rúgni a seggedet, ha rájön, hogy egy sztriptízbárban jártál.

Mac elvigyorodott.

— Nem baj, ha leülök? — kérdezte és a fejével a Ryder melletti székre bökött.

— Légy a vendégem.

Ryder intett a pultosnak.

— Egy sört a barátomnak.

Mac tekintete a színpad felé vándorolt, ahol Mia táncolt. Felvette a sört, amit a pultos elé tett, és hosszan beleivott.

— Ő az új csajod? — kérdezte Mac.

Ryder összeszorította a fogát.

— Kit mondta, hogy kérdezd meg?

Mac arckifejezése elsötétült.

— Mi a fenét jelentsen ez?

Ryder sóhajtott, és szembefordult Mackel.

— Nézd, cimbora, ne játszadozzunk egymással. Tudom, hogy Kit dühös rám. Tudom, hogy seggfej voltam.

Mac hosszan rábámult, majd lassan bólintott.

— Miért csináltad, Mac? Miért erőltetted a házasságot?

Mac félrenézett, aztán vissza Ryderre.

— Dühös vagy, amiért megkértem a kezét?

— Igen, így van.

— Mi a fene van veled, Ryder? Van valami, amit nem mondasz el nekem?

Ryder tudta, hogy tartania kellene a száját, hazudni valami hihetőt, és kész. De képtelen volt rá.

— Tudtad, hogy még nem áll készen a házasságra. A pokolba is, nem régóta él veled. Még meg sem szokta. Tudod, mennyire megrémült, amikor rájött, hogyan érzel iránta. Azon mesterkedsz, hogy elszakítsd tőlem.

Düh villant Mac szemében.

— Tudod, nem mindenki van ilyen szar véleménnyel egy kapcsolatról, Ryder. Nem mindenki halna meg inkább, mint hogy elköteleződjön. A házasság természetes dolog egy kapcsolatban.

— Igen, és gondolom a következő, amit újságolsz nekem, az lesz, hogy bölcsőt akarsz, és jópofa gyerekeket.

Mac nem felelt.

— Jézusom! Igazam van, ugye?

Mac összeszorította a fogát, mintha csak egy hajszálon múlna, hogy nem tör ki belőle a düh.

— Nézd, Ryder, nem mindenki gyűlöli úgy a szüleit, mint te és Kit. Nem mindenki nőtt fel nyomorúságos körülmények között. Néhányunknak rendes, szerető szülei voltak és néhányan tovább akarjuk vinni ezt a hagyományt.

Ryder a fogát csikorgatta, és ötig számolt magában. Aztán Macre nézett.

— Hallgass rám, Mac. Kitnek nagyon jó oka van arra, hogy gyűlölje a tetves szüleit. Még több, mint nekem. Több fájdalmat okoztak neki, mintsem azt valaha fel tudnád fogni. Ezt pontosan tudnod kell, Mac. Mi több, tiszteletben kellene tartanod Kit akaratát. Nagyon jól tudod, hogy még nem áll készen a házasságra és a gyerekekre. Átkozottul szerencsésnek kellene érezned magad, hogy szeret téged, és veled akar lenni.

— Mi a fenére akarsz kilyukadni, Ryder? — követelőzött Mac. Az arca egyre dühösebb lett. — Milyen jogon mondasz ítéletet a kapcsolatomról Kittel?

— Mert szeretem.

Mac felsóhajtott.

— Tudom, hogy szereted, ember.

— Nem, Mac. Nem úgy szeretem.

Döbbent csend ereszkedett rájuk. A düh egy pillanat alatt elszállt Mac arcáról. Komolyan Ryder szemébe nézett, és eltátotta a száját.

— Jézusom!

— Ez van.

Mac a bárpult felé fordult és legurította a maradék sörét.

— Nem tudom, mit mondjak.

— Nincs mit mondani — mondta Ryder keserűen. — Tudom, hogy már túl késő, de ettől még nem könnyebb nekem. Legalább azóta keresem őt, amióta te. Talán régebb óta. Tudom, hogy szeret. Soha nem próbálnék meg közétek állni. De ne várd el tőlem, hogy határtalanul boldog legyek, és kedvesen vigyorogjak, miközben úgy érzem, hogy kurvára belepusztulok.

Mac meg akart szólalni, de Ryder nem hagyta.

— És az ég szerelmére, egy szót se erről Kitnek. Semmi szüksége rá. Könnyebb lesz így. Ott vagy neki te. Idővel elfelejt engem.

— Nem — mondta Mac halkan. — Nem vagyok benne biztos, hogy így lesz.

Mac felállt, és beletúrt a hajába.

— Szerintem megyek. Csak be akartam ugrani. Nem láttalak már egy ideje.

Úgy tűnt, keresi a szavakat, és szeretne mielőbb lelépni. Ryder nem hibáztatta.

— Rendben — motyogta Ryder.

Nézte, ahogy a régi barátja elmegy. A lelke mélyén kíváncsi lett volna, hogy vajon helyrehozhatatlanul elbaltázta-e a barátságát két emberrel, akik a legfontosabbak voltak a számára.

— Fenébe!

Az öklével a bárpultra csapott, mit sem törődve a fájdalommal, amely azonnal a karjába hasított. Visszafordult a színpad felé, de Mia már nem volt ott. Végignézett a helyiségen és meglátta a lányt a folyosón, ami az öltözőkhöz vezet.

Ryder összeráncolta a homlokát. Mia a falnak támaszkodott, egy egyenruhás rendőr egészen közel állt hozzá. Ryder letette a sörét, átment a zsúfolt báron, félretaszítva az embereket az útjából. Amikor elég közel került, hogy jobban lássa, mi történik, észrevette, hogy Miát fenyegeti az egyenruhás fickó. Istenem, mennyire gyűlölte az erőszakos zsarukat. Kár, hogy a bár nem ugyanabban a körzetben volt, ahol Mac dolgozott. Ryder kedvelte a munkatársait.

— Tűnj el innen, cimbora! — mondta Ryder baljósan.

A rendőr döbbenten fordult hátra, aztán a szája elkeskenyedett.

— Nem hiszem, hogy közöd van hozzá, haver. Rendőrségi ügy. Húzz el innen!

— Hacsak nincs letartóztatási parancsod ellene, azt javaslom, tűnj el a közeléből! — morogta Ryder. Megfeszítette az izmait a hatás érdekében.

A rendőr a foga között szitkozódott, aztán visszafordult Miához.

— Még nem végeztünk!

A fickó odébbállt, de előtte vállal arrébb lökte Rydert. Mia összecsuklott a falnál, a tekintetében félelem és undor tükröződött. Meglepően törékenynek látszott, ami furcsa volt a szokásos pimasz, kihívó viselkedéséhez képest.

— Mit akart tőled, Mia?

A lány megrázta a fejét.

— Csak egy faszfej, ne aggódj miatta.

— Jól vagy, kislány?

Mia halványan elmosolyodott.

— Igen, köszönöm, Ryder. Kedves tőled, hogy segítettél.

Ryder összeráncolta a homlokát, és a lány karjára tette a kezét, amikor felállt.

— Akarod, hogy hazavigyelek?

Mia megrázta a fejét.

— Nem, még egyszer táncolok. Az egyik csaj nem jött el. Néhány percem van csak átöltözni. Később találkozunk.

Ryder elgondolkodva nézte, ahogy a lány az öltöző felé indul a folyosón. Fogalma sem volt, mi a fene zajlott az imént, de akármi is, nem volt jó dolog. Mia fel volt dúlva. A szokásos hányaveti viselkedése komoly csorbát szenvedett.

Ryder megrázta a fejét, és indulni készült. Az egész rohadt világ a feje tetejére állt. Motoroznia kell egy kicsit. Ki kell tisztítani a fejét. Lehet, hogy a végtelen út és a Harleyja vigaszt nyújt majd számára ebben az átkozott drámában.

Eleredt az eső, Ryder csuromvizes lett. Tipikus késő nyári, texasi zápor volt. A semmiből jött és nem tartott sokáig.

Ryder vakon hajtott. Odahúzott a Harleynak, míg a szél és az eső az arcába nem csapkodott. Nem akart a régi, megszokott úton menni a Barkley Hillen álló eldugott kis házig, de valahogy mégis oda keveredett.

Lassított, befordult a bejáróra, megállt, és letette a lábát a földre, hogy megtartsa a motort. A ház baljósan tornyosult fölé, mint valami rossz jel. Vajon az összes hely közül miért pont ide kellett jönnie?

„Teljesen össze vagy zavarodva. Csak nézz magadra! Gondolod, hogy valaki is komolyan fog venni ennyi fülbevalóval és tetoválással?”

Az apja hangja volt. Olyan erősen visszhangzott a fejében, hogy összeszorította a szemét és félrefordult. Ő már nincs itt. Meghalt. Régóta eltemették a családi kriptában, amelyet a gazdag Sinclairek számára építettek.

„Mindennap hálát adok az Istennek, hogy az anyád nem él, és nem látja, mivé lettél.”

Erős fájdalom szorította össze a mellkasát, míg végül levegő után kapkodott.

Mac szavai visszhangoztak az apjáé mellett a fejében.