Maya Banks - Vénuszdombi mesék

Kit bágyadtan rámosolygott, és intett neki, hogy menjen be.

— Helló, baby! — mondta Mac halkan. Megcsókolta a lány homlokát, és beletúrt a hajába. — Ray és Sean tudni akarják, feltehetnek-e neked néhány kérdést.

A lány összeráncolta a homlokát, de bólintott.

— Nem muszáj, ha nem akarod — mondta Ryder.

Mac felnézett és látta, hogy Ryder aggódó arca komollyá válik.

— Nem, semmi gond — mondta Kit. — Elkapták Davidet?

— Igen, baby, őrizetben van. Nem futhat sehová ígérem.

A lány megkönnyebbülten dőlt hátra a párnán.

— Engedjétek be őket!

Mac az ajtóhoz ment, intett Seannak és Raynek. Ahogy elmentek mellettük, Mac halkan odasúgta nekik:

— Ne zavarjátok sokáig, fiúk! Csak a legfontosabbakat.

Ryder egy széket húzott Kit ágyához és hanyagul ledobta magát. Mac elmosolyodott, amikor meglátta, milyen szemmel méregeti Rayt és Seant. Ryder nagyon féltette Kitet. Mac is jól ismerte ezt az érzést.

Leült a székbe Kit ágya mellett és megfogta a kezét. Képtelen volt nem megérinteni. Képtelen volt nem arra gondolni, hogy kis híján örökre elvesztette. Ahogy Kit mesélte, mi történt vele, a mellkasa egyre inkább összeszorult, a torkába gombóc nőtt, és egyre viharosabb düh lett úrrá rajta.

Amikor Kit mindent elmondott, Mac Ryderre nézett, és látta, hogy ugyanaz a düh forrong benne is.

Sean odalépett az ágyhoz, és megfogta Kit kezét.

— Köszönjük a segítségedet, Kit. Biztos lehetsz benne, hogy az a görény nem fogja megúszni.

— Köszönöm — mondta a lány csendesen.

Amikor elmentek, Kit lehunyta a szemét. Kimerültség ült ki az arcára.

— Biztos vagy benne, hogy nem akarsz itt maradni éjszakára? — kérdezte Ryder.

Kit a fejét rázta. Aztán Macre nézett.

— Haza akarok menni — mondta halkan.

Mac összefűzte a kezét a lányéval és megszorította.

— Odaviszlek, ahová csak szeretnéd, édes.

Kit mosolygott.

Ryder felállt, közelebb hajolt, és megcsókolta. Mac irigyen figyelte, hogy a karjába veszi a lányt, és magához szorítja. Ha bárki más érintette volna meg ennyire intim módon Kitet, Mac megőrült volna, de Rydertől nem érezte fenyegetve magát. Az egyetlen dolog, ami miatt aggódott, hogy nem tudta, mit érez iránta Kit.

— Szeretlek, Kit. Vigyázz magadra!

— Hová mész? — kérdezte Kit.

Ryder Macre pillantott.

— Hazahúzok és letusolok. Hagyom, hogy ti ketten rendbe tegyétek a dolgaitokat.

Mac összeráncolta a homlokát. Kit halványan elpirult, pedig nem volt pirulós.

— Köszönöm, hogy eljöttél értem, Ryder — suttogta a lány.

— Bármikor, drága, bármikor. — Ryder Mac elé tolta az öklét és elindult az ajtó felé.

— Sok szerencsét, haver — mondta Ryder halkan.

Kit feszülten várta, hogy Mac odaálljon a kocsival a kórház bejárata elé. Az automata ajtók mögött állt, ahol a hűvös levegőt fújták be. Fázósan remegett a rekkenő hőség ellenére, amely beszökött minden egyes ajtónyitással.

A gyomra olyan csomóban állt, hogy egy matróz is elismerően bólintott volna. Miután kiszabadult egykori elmebeteg barátja karmai közül, aki korábban megerőszakolta, csak arra tudott gondolni, vajon helyre tudja-e tenni a dolgokat Mackel.

A mankókra támaszkodott járás közben, és igyekezett nem ránehezedni a sérült bokájára. A kórházi köpeny, amit a nővér adott neki, hogy hazamehessen, lógott rajta, és a legapróbb érintésre leesett volna róla. Úgy festett benne, mint valami ágrólszakadt. Mac felajánlotta, hogy hoz neki ruhát, de mire megfordult volna, már haza is érnek.

Mac megjelent a kocsival és gyorsan kiszállt. Kit elindult. Furcsán mozgott, mert csak most tanult járni a mankókkal. Mac rögtön ott termett mellette, mielőtt kettőnél több lépést tett volna.

Felajánlotta a karját.

— Támaszkodj nekem egy pillanatra! — mondta.

Kit így tett. Mac elvette a mankókat, és az épület oldalának támasztotta. Aztán a karjába vette, és az ölében vitte a kocsiig.

— Vigyázz, nehogy beüsd a lábad! — figyelmeztette Mac, ahogy az utasülésre tette.

A lány az ülésbe süppedt, alig tudta mozgatni az izmait. Kimerültség lett úrrá a testén és nagyon igyekezett nyitva tartani a szemét. Mac beszállt a vezetőülésre, és maguk mögött hagyták a kórházat.

— Megvannak a mankóim? — kérdezte Kit csukott szemmel.

— Aha, hátul.

Kit bólintott, de túl fáradt volt ahhoz, hogy bármi mást mondjon.

— Egy perc, és hazaérünk — mondta Mac lágyan.

Biztosan elaludt, mert a következő dolog, amit észlelt, az volt, hogy Mac óvatosan megrázza. Kinyitotta a szemét. A férfi a karjába vette, és felemelte az ülésről.

Beléptek a házba. A lány felsóhajtott, amikor megcsapta a hűvös levegő.

— Hová vigyelek? — kérdezte Mac.

Csak tarts a karodban. Melletted akarok lenni. Közel hozzád.

— Át kell öltöznöm — felelte Kit.

Mac a hálószobába vitte a lányt, és letette az ágyra.

— Ne mozdulj! Keresek neked rövidnadrágot és inget.

— Csak egy pólót.

Mac elmosolyodott.

— Oké. Csak egy póló. Szeretnéd az én egyik pólómat?

— Igen.

Mac a fiókjában turkált, és kivett egy nagy, piros pólót. A lány felé fordult.

— Segítsek?

Kit egy pillanatra elgondolkodott, és rájött, nincs elég ereje hozzá, hogy felemelje a karját, és kibújjon a kórházi köpenyből.

Mac végtelen gyengédséggel lehámozta róla a köpenyt, aztán gyorsan ráadta a pólóját. Átbújtatta a fején és a vállán.

A pólón Mac illata érződött. Kit a saját teste köré fonta a karját, és magához szorította a férfi szagát. Aztán lassan felemelte a fejét és Mac kék szemébe nézett.

— Ölelj meg!

— Ó, édesem.

A férfi leült az ágyra a lány mellé, és gyengéden a karjába vonta. Óvatosan magához húzta és az állát a lány fejére tette.

Biztonság. Biztonságban érezte magát, mintha semmi baj nem érhetné a férfi karjában. Istenem, soha nem akar máshol lenni. Vajon így tudna maradni örökre?

— Szeretlek, Mac — suttogta Kit.

Mac egész teste megfeszült, még levegőt is elfelejtett venni. Aztán elhúzódott a lánytól egy kicsit, lenézett rá, a szemében érzelmek hömpölyögtek.

— Mondd még egyszer!

— Szeretlek!

Mac teste elgyengült, nagyot sóhajtott.

— Tényleg így gondolod?

Az arca vágytól égett. Kit még soha nem látott rajta ilyen gyengédséget. Felemelte a kezét, és megérintette Mac borostás arcát.

— Soha nem mondok olyat, amit nem gondolok komolyan.

Mac lehunyta a szemét, és leeresztette a fejét, amíg az orruk össze nem ért.

— Istenem, Kit! Soha nem hittem volna, hogy egy nap ezt mondod nekem.

A lány szeme megtelt könnyel, és azzal fenyegetett, hogy kicsordul a szeméből.

— Sajnálom, Mac, olyan bolond voltam. Olyan sokáig hagytam, hogy a félelem uraljon. Nem is tudom már, milyen nélküle élni.

Mac a lány nyakára tette a kezét, a haját simogatta a füle mögött.

— Már nem kell félned, Kit! Nem foglak elhagyni. Soha többé nem foglak elhagyni.

— Tudom — mondta a lány halkan. Beletúrt Mac kusza hajába.

— Szörnyen nézel ki.

Mac elmosolyodott.

— Te is.

Kit felocsúdott, és elnémult.

Mac az arcára tette a kezét, és megsimogatta az ajkát az ujjával.

— Mi a baj, baby?

— Mihez kezdünk most?

A férfi olyan gyengéden mosolygott rá, hogy a lány mellkasa összeszorult.

— Együtt leszünk. Te és én. Együtt. Szeretlek, Kit. Annyira, hogy néha beleőrülök.

— Én is szeretlek!

— Mondd még egyszer!

Kit elmosolyodott, és megcsókolta a férfi ajkát.

— Szeretlek. Mindig is szerettelek!

Ryder Sinclair a színpadon vonagló, formás szőkeség műsorát figyelte. A lány táncolt és ringatózott, tökéletesen érezve a zene ritmusát. Nem volt olyan magas, mint a többi sztriptíztáncosnő, de még így sem volt semmi. Meztelen melle ugrált és ringott. Ryder azt kívánta, bárcsak jobban lelkesítené a látvány.

Sóhajtott és egy nagy korttyal kiitta a maradék sörét. Mia nemsokára végez. Isznak néhány sört, adnak a szarnak egy pofont, aztán mindketten hazamennek. Micsoda felemelő péntek este.

A zene elhallgatott. Ryder figyelte, ahogy Mia összegyűjti a busás borravalót, aztán lejön a színpadról és magára kap egy pólót. A lány átvágott a tömegen felé, és ráült a mellette lévő bárszékre.

— Sört — mondta a pultos felé intve.

— Szexi voltál, mint mindig, drága — mondta Ryder.

A lány morgott valamit, körbeforgatta a szemét, aztán csak maga elé bámult, a pultosra, aki lerakott elé egy üveg sört.

Ryder megrázta a fejét. Mia még túl fiatal volt ahhoz, hogy ilyen átkozottul cinikus legyen. Valahol, valamikor, valaki komoly fájdalmat okozott a lánynak.

Mia a szeme sarkából rápillantott.

— Nem Macnél lógsz a hétvégén?

Ryder lassan ingatta a fejét.

A lány tekintete együtt érzőn ellágyult.

— Mostantól kerülöd?

— Nem tudom, mit csináljak — motyogta Ryder.

Mia felhúzta a szemöldökét és lassan bólintott.

— Az már biztos.

Ryder odanyúlt és megpaskolta a fenekét.

— Csak figyelj, kislány!

A lány nevetett, de gyorsan elszállt a jókedve.

— Tudod, sokkal egyszerűbbek lettek volna a dolgok, ha jobban vonzódunk egymáshoz.