Másfél óra múlva David intett neki a bárpult mögül. Kit odament és levette a kötényét.

— Készen vagy? — kérdezte David.

Ó, igen, készen volt. Bólintott és követte hátra, ahol a kocsija állt. Az utasülésre ült. David beindította a motort és kitolatott a kis sikátorból.

— Nagyon köszönöm, David — hálálkodott újra a lány. — Igazán nem kellett volna, de Mac nyugodtabb így.

David kíváncsian ránézett.

— Mi van köztetek?

Kit meglepetten pislogott.

— Nem hiszem, hogy ez rád tartozik.

David összeráncolta a homlokát és elhallgatott.

— Hé, itt kellett volna lefordulnod! — kiáltott fel Kit.

Megfordult az ülésen és hátranézett.

David néma maradt, és egyre gyorsabban hajtott végig az úton.

— David, nem fordultál be ott, ahol kellett volna!

A férfi ránézett és egyre dühösebb lett.

— Nem tévedtem el, Kit. Nem Machez viszlek.

— Akkor hová a fenébe viszel? — kiabált a lány.

— Valahová, ahol rájössz, hogy ők soha nem fognak úgy szeretni téged, ahogy én.

Kitnek elakadt a lélegzete, és úrrá lett rajta a rettegés. Keserű ízt érzett a szájában. Erőlködött, hogy visszanyelje.

— Istenem, te voltál.

— Igen, Kit, én voltam — sziszegte David a foga között. — Túlságosan hülye voltál hozzá, hogy összerakd a képet.

— Megbíztam benned, te szemét! Megerőszakoltál!

David a lányra meredt.

— Nem erőszakoltalak meg, Kit. Legalább annyira akartál engem, mint én téged.

— Engedj ki a kocsiból! — kiabálta a lány. Megragadta az ajtókilincset. Kész lett volt kiugrani az autóból nagy sebességnél is.

David átnyúlt, és megragadta a karját. Magához rántotta. A kocsi vadul cikázott az úton, ahogy Kit küzdött és rúgkapált. David fájdalmasan felkiáltott, amikor a lány fültövön találta. Beletaposott a fékbe, és visszakézből keményen arcul ütötte.

Könnyek szöktek a lány szemébe. David újból megütötte és a világ elsötétült a szeme előtt.


Mac megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Ryder felvette a telefont.

— Mi újság? — kérdezte Ryder. — Te és Kit otthon vagytok?

Mac sóhajtott.

— Bár így lenne. Behívtak. Nagy kábítószeres rajtaütés a 107-en. Figyelj, David hazavitte Kitet. Át tudnál menni, és vele maradni, amíg haza nem érek?

— Persze. Ott van már?

Mac az órájára nézett.

— Igen, már ott kell lennie. Tizenegykor végzett.

— Rögtön odamegyek.

— Köszönöm, Ryder. Jövök, amint végeztem a rohadt papírmunkával.

Mac letette a kagylót, és a figyelmét a megbilincselt foglyok felé fordította, akik a cellákba zárva zsúfolódtak össze. De kurvára rossz az időzítés! Több mint egy éve üldözik a drogdílereket, akik a megyében kereskednek. Pont ma éjjel kellett őket lekapcsolni. Épp akkor, amikor élete legfontosabb beszélgetése várt rá.

Lecsatolta a fegyverét, és beült a kocsiba. Elindult az őrsre, hogy befejezze a munkát, aztán végre hazamehessen Kithez.

Tíz perccel később befordult az őrs parkolójába és leállította a motort. Mielőtt kiszállt volna, megszólalt a mobilja. Ryder volt az.

— Na, mondd — szólt bele.

— Mac, mit mondtál, mikor végez Kit?

Mac összeráncolta a homlokát. Nem tetszett neki az aggodalom, amely Ryder hangjában hallatszott. A fickó sohasem aggódott, hacsak nem volt rá jó oka.

— Tizenegykor. — Újra megnézte az óráját. A fenébe, már majdnem éjfél.

— Nincs itt — mondta Ryder. — Nem hiszem, hogy járt itt valaki az éjszaka.

Mac ereiben megfagyott a vér.

— Próbáltad a házánál?

— Igen, egy perccel ezelőtt voltam nála, ott sem járt senki. Megpróbáltam felhívni a mobilját, de nem válaszol. Felhívtam a bárt, és Rose azt mondta, hogy Daviddel leléptek fél tizenegykor.

Mac gondolatai szélsebesen kavarogtak. Másfél órája? Akárhová vitte is David, nem tarthatott másfél óráig.

— Maradj, ahol vagy, átmegyek hozzád! — mondta Mac.

Kiviharzott a parkolóból kétméteres gumicsíkot húzva. Pontosan három perccel később hatalmasat fékezett a saját bejárója előtt. Ryder leugrott a verandáról, ahol rá várt. Odament hozzá. Aggódó kifejezés ült az arcán.

— Senki sem látta Davidet vagy Kitet, mióta elmentek. David nincs otthon.

Furcsa bizsergés indult el felfelé Mac gerincén. David mondott valamit korábban. Csak most döbbent rá. A felismerés mellbe vágta. Elakadt a lélegzete.

— A rohadt állat! A rohadt állat!

— Mi van? — kiáltott fel Ryder.

— Ő volt. Végig ő volt! — ordította Mac.

— Ki?

— David! Este mondott valamit Kit tetoválásáról. Pontosan tudta, hogy néz ki, és hol van!

Ryder szeme izzani kezdett.

— Soha nem mutatta meg senkinek rajtunk kívül, és pontosan tudom, hogy magától nem beszélne róla senkinek.

— Így igaz! Ez azt jelenti, hogy a szemétláda maga látta rajta. A pokolba, Ryder! Ő erőszakolta meg! Az a rohadék megerőszakolta!

Mac szabad folyást engedett a dühének. Az öklével a kocsija ajtajára ütött. A karosszéria alaposan behorpadt az ütés nyomán.

— Meg kell találnunk őt, Ryder. Az a szemét elvesztette az eszét. Nem is akarok arra gondolni, mit művelhet vele.

— A legjobb lesz, ha szétválunk. Én nyugatra megyek a motorommal. A tiéd kelet. A telefonom végig be lesz kapcsolva. Hívj fel, ha megtudsz valamit!

Mac bólintott.

— Felhívom az őrsöt. A többiek is keresni fogják.


Kit lassan magához tért. Érezte, hogy hozzáér egy ismeretlen kéz. Valaki a testét simogatja. Összerezzent az undortól. Kinyitotta a szemét, pislogott, megpróbált átlátni a sötétségen. Mozdulni akart, de érezte, hogy furcsa pózban fekszik. A kezét a háta mögé kötözték a csípőjénél. Fájdalmasan a hátába nyomódott, ahogy rajta feküdt. A mellkasa ívbe feszült. Megpróbált oldalra fordulni, hogy újra érezze a karját. Istenem, vajon hol lehet?

Sötét volt. Csak az utastér lámpája világított az éjszakában. Aztán egyszer csak meglátta a férfit. David baljósan bámult rá. A szemében vad vágy tükröződött. A vágy, hogy ismét fájdalmat okozzon neki.

Hideg fém ért Kit bőréhez. Körbepillantott, és rájött, hogy a férfi furgonjának platóján fekszik. A lába lelógott a hátsó lapról. Ahogy végignézett magán, látta, hogy David megfosztotta a farmerétől és a pólójától. Csak a melltartója és a bugyija volt rajta, egyébként teljesen meztelen volt.

— Látom, felébredtél — mondta a férfi.

— Bravó, Sherlock!

David arcul ütötte. Csillagokat látott.

— Fogd vissza a nyelved! — figyelmeztette a férfi.

— Mert különben? — incselkedett a lány. — Mintha nem tetted volna már meg velem a legrosszabbat, ami történhet.

David komolyan ránézett, mire a lány elnémult.

— Ó nem, Kit. Messze nem tettem még meg veled a legrosszabbat. Messze nem. Szeretkeztem veled. Megmutattam, mire vagyunk képesek együtt. De mindent eldobtál magadtól, hogy Mac és Ryder ribanca legyél.

— Megerőszakoltál! — vágta a lány a férfi arcába.

David megrázta a fejét. Lenyúlt, megfogta a lány térdét és megszorította. Durván szétfeszítette a lábát, és közelebb húzódott. Az ég kegyelmezzen neki! Teljesen kiszolgáltatott pózban feküdt ott.

— Adok neked még egy esélyt, Kit. Egy esélyt, hogy meglásd, mennyire jó lesz.

— Ezért kötöztél meg? — kérdezte a lány szemrehányóan. — Tudod, David, ha ki kell kötnöd egy nőt ahhoz, hogy megdugd, sanszos, hogy nincs annyira oda érted.

— Fogd be a szád! — üvöltötte a férfi.

De a lány nem hallgatott el. Hat hónappal korábban áldozattá vált. Ezúttal nem lesz az. A szemétláda meg fogja keserülni, amiért visszaélt a barátságukkal. Kit nem sok embert ajándékozott meg vele.

David lerántotta az egyik melltartópántját, és a melle kiszabadult. Kezével végigsimogatta a lány testét. Kit keményen küzdött, hogy elkerülje az érintését. Amikor David hüvelykujja megérintette a mellbimbóját, elvesztette az önuralmát, és szabad utat engedett a dühének.

Felrántotta a lábát a mellkasához, és a férfi arcába rúgott. David hátrazuhant, és az orrához kapott. Kit nem adott neki esélyt arra, hogy felocsúdjon. A plató pereme felé gurult, és amikor David újra fölékerekedett, ismét az arcába rúgott.

Ez már elég időt adott neki arra, hogy lekecmeregjen a furgonról. A földre zuhant. Fájdalmában felszisszent. A keze még mindig össze volt kötve, támaszt keresett a földön. Feltápászkodott, és rohanni kezdett az életéért.

Mögötte David dühösen felordított, és a nyomába eredt.

Kit egyenesen a körülöttük lévő erdőbe rohant. Fogalma sem volt róla, hogy hol van vagy hová megy, de képtelen lett volna ott maradni, és végigcsinálni, amit a férfi művelni akar vele.

A faágak az arcába csapódtak. Indák és tüskék horzsolták fel a lábát, de ő csak rohant vakon tovább. A vér a halántékában dobolt. Egyre mélyebbre futott a sötétségben, halálosan rémülten, semmit nem látva.

A lába elakadt egy gyökérben, és elveszítette az egyensúlyát. Előrezuhant, a homlokát beütötte a talajba. Ott feküdt, levegőért kapkodott. Kétségbeesetten próbálta összeszedni minden erejét, hogy fel tudjon állni, és újra futni kezdjen.

Gondolkodj, Kit, gondolkodj! Higgadtnak kell maradnia, ha meg akarja őrizni az előnyét Daviddel szemben. Ha levágott fejű csirkeként rohangál az éjszakában, könnyedén elkaphatja. Túl kell járnia az eszén.

Sikerült feltornáznia magát, és felállt. Felnézett az égre, hátha megpillant egy csillagot a fekete ágak között. Támpontra volt szüksége. Valamire, ami megakadályozza, hogy körbe-körbe rohangáljon, míg a férfi el nem kapja. Ráadásul mindezt csendben kellett tennie.