Ryder gyengéden elmosolyodott.

— Mindig itt leszek neked, Kit. Tudom, mit érez irántad Mac, és ha őszinte vagy magaddal, tudod, hogy amit iránta érzel, nem ugyanaz, mint amit irántam.

— Szeretlek, Ryder. Tényleg.

— Tudom, hogy szeretsz, drága. Én is szeretlek. Te vagy az egyetlen nő, aki valaha is érdekelt az alkalmi kapcsolataimon kívül. Ha valami történne Mackel, egy pillanat alatt a helyébe lépnék, hogy vigyázzak rád, és soha nem bánnám. Mac viszont úgy szeret téged, ahogy te és én nem szeretjük egymást. Szerintem te is így szereted.

— Soha senki nem értett meg engem úgy, mint te — suttogta Kit.

— Tudom, hogy félsz, Kit. Tudom, még mindig fáj, hogy az anyád ráhagyott téged a szemétláda mostohaapádra. Tudom, hogy én és Mac is bántottunk, amikor elhúztunk innen, de még gyerekek voltunk, Kit. Nem hányhatod örökké a szemünkre. Nekünk is meg kellett találnunk önmagunkat, de visszajöttünk hozzád, és ez jelent valamit. Mac nem fog újra elhagyni, drága. Bíznod kell benne.

— Miért van az, hogy neked el tudom mondani, hogy szeretlek, de Mackel ennek a puszta gondolata is hatalmas félelemmel tölt el? — kérdezte a lány.

— Mert mellettem biztonságban vagy. Tudod, hogy nem foglak bántani. De nem ugyanúgy érzel velem kapcsolatban, mint Mackel.

Az utolsó mondatra elakadt a lány lélegzete. Mintha valaki hasba vágta volna.

— Szeretlek, tényleg — mondta makacsul.

Ryder nevetett.

— Én is szeretlek, drága.

— Mi lesz veled? — kérdezte Kit elkeseredetten. — Még nem vagyok kész rá, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Nem, azok után, hogy ilyen sokáig vártam.

— Édes, senki sem állítja, hogy vége kell legyen. Te, én és Mac… Mindig is másfajta kapcsolat volt közöttünk, mint a többi ember között. Közelebb vagyunk egymáshoz, mint akármelyik három ember a földön. Túl sokat látsz bele. Mac szeret, de ez nem jelenti azt, hogy a dolgoknak máshogy kell működniük hármónk között. Mindössze annyit jelent, hogy ő akar lenni az a férfi, akihez hazamész a nap végén. Az ő ágyába. Minden éjjel.

— De mi lesz, ha elhagy? — suttogta Kit. — Mi lesz, ha egy nap felkel, és úgy dönt, hogy már nem akar többé?

Ryder magához szorította a lányt.

— Az életben nincsenek garanciák, drága. Messze nem lenne ennyire szórakoztató, ha lennének. Neked kell eldöntened, hogy megbízol-e benne.

— Bízom benne.

— Akkor mi tart vissza? — kérdezte Ryder. — Nem menekülhetsz előle örökké, Kit. Egy idő után élned kell a lehetőséggel. Azt kell eldöntened, megéri-e a kockázatot.

Kit Ryder felé fordult, a karját a férfi köré fonta, és amilyen erősen csak tudta, magához szorította. Az ajkát Ryderéhez érintette, magába szívta az ízét, az illatát. A férfi viszonozta a csókot, izgalmasan, finoman, szeretőn, és abban a pillanatban Kit megértette.

Mackel a csókjuk lángolt. Volt benne valami vad és kiszámíthatatlan, mint amikor két ragadozó találkozik. Ryderrel kényelmes volt, biztonságos és szép, mint egy műalkotás. Mindkettejüket nagyon szerette, de a szíve Macnél volt. Senki másnál.

— Nem állok készen rá, hogy elengedjelek, Ryder — suttogta Kit.

A férfi újra megcsókolta. A nyelvével a lányét simogatta.

— Az jó, drága, mert én sem állok készen rá, hogy elengedjelek.

Az elmúlt néhány nap alatt Kit már másodjára talált nyugalomra Ryder karjában, de ezúttal… Ezúttal más volt. Valami új és csodálatos dolog kezdődik, ami karnyújtásnyira van tőle. Bárcsak megragadhatná! Megragadhatná az alkalmat…

Tizenkettedik fejezet

Mac leparkolta a kocsiját, majd mindkét kezével megragadta a kormánykereket és olyan erősen megszorította, ahogy csak tudta. Kit eljött dolgozni. És ragaszkodott hozzá, hogy Ryder hozza el. Úgy volt, hogy Mac is munkába megy, de — először azóta, hogy rendőr lett — betelefonált és beteget jelentett. Túl sok megoldatlan kérdés keringett a fejében.

Lehunyta a szemét és keserűen sóhajtott. Ki nem állhatta a gondolatot, hogy elveszítheti Kitet. Nagyon igyekezett türelmes lenni, hogy kivárja, amíg eljön az idő. Aztán rájött, hogy nincs megfelelő idő.

Kiszállt a kocsiból, és a bár bejárata felé indult, mint korábban is oly sokszor. Ezúttal azonban nem várta, hogy lássa Kitet. Nem tudta, képes lesz-e majd elviselni, ahogy ránéz.

Ryder megpillantotta a helyiség túlsó végéből és felállt. A bár közepén találkoztak.

— Hogy van? — kérdezte Mac csendesen. A szeme sarkából megpillantotta Kitet, bármennyire is Ryderre koncentrált.

— Szerintem rendben van. Figyelj, lelépek, oldjátok meg! Hívj fel, ha szükséged van valamire.

Ryder Mac ökléhez érintette a sajátját, aztán kiment az ajtón. Mac Kitre pillantott megint, és látta, hogy őt nézi. Fényes tekintete rászegeződött. Vegyes érzelmek tükröződtek az arcán. Félelem, zavartság, és még valami, amit nem tudott volna megfogalmazni magának.

Mac nézte őt, amíg Kit vissza nem fordította a tekintetét az asztalhoz, ahol épp kiszolgált. David intett Macnek, hogy menjen oda, és egy korsó sört tett le elé.

— Úgy nézel ki, mint akire ráfér egy ital — mondta David.

Mac elmosolyodott.

— Igen, rám férne egy. Köszönöm.

— Kit mesélte, hogy a szemétláda felhívta ma reggel nálad. Tudod már, hogy ki az?

Mac megrázta a fejét.

— Fogalmam sincs.

— Az baj. Kit ennél jobbat érdemel.

— Igazad van — motyogta Mac.

— Nem lesz vele semmi baj. Kemény csaj. Ha valaki képes magának sárkányt tetováltatni oda, ahová ő, akkor tökösebb, mint én — mondta David nevetve.

Mac közönyösen bólintott, és a tömegen keresztül Kitet fürkészte. A szíve hevesebben kezdett verni, amikor a lány elindult felé. Kit tekintete elkalandozott, mintha nem tudna a szemébe nézni.

Odalépett mellé, és leadta a rendelést Davidnek. Aztán felé fordult és ránézett. A szeme fátyolos volt, a mozdulatai bizonytalanok.

— Mac, beszélnünk kell — mondta Kit halkan.

— Igen, így van.

— Munka után? Elmenjünk valahová? Csak te meg én?

Mac a lány arcára tette a kezét.

— Igen, baby. Csak te meg én.

Kit idegesen elmosolyodott, aztán visszafordult a bárpult felé, hogy felvegye az italokat.

Mac nagyon igyekezett nem pánikba esni. Megpróbált rájönni, mi zajlik Kit fejében. Lehet, ez az utolsó esélye, hogy megtartsa. Nem engedhette meg magának, hogy elbaltázza.

Ugyanazt a sört itta egész éjjel. A legkevésbé volt arra szüksége, hogy leigya magát. Főleg akkor, amikor élete legnagyobb kihívásával kell szembenéznie.

Később az éjszaka folyamán David integetett felé a telefonkagylóval. Mac kérdőn húzta fel a szemöldökét, de elvette a telefont. Rövid beszélgetés után a kapitánysággal, visszatette a kagylót. Hosszan és indulatosan káromkodott. Az isten verje meg! Pont ma éjjel! Gondolkodott, és igyekezett megoldást találni. Davidre nézett, és magához intette.

— Mikor végeztek te és Kit ma éjjel?

— Én zárok. Kit elvileg tizenegykor végez. Miért kérdezed?

Mac ismét káromkodott.

— Be kell mennem. Egy nagy kábítószeres rajtaütés zajlik a megyehatáron. Mindenkire szükségük van.

— Hazavihetem Kitet helyetted — ajánlotta fel David. — Ha akarod.

— Mi lesz a bárral? — kérdezte Mac.

David megvonta a vállát.

— Majd felhívom Pete-et, hogy segítsen ki.

— Jól van. Felhívhatom Rydert most azonnal, ha gond.

— Ahogy gondolod. Rám számíthatsz.

David ellépett mellőle, hogy kiszolgáljon egy vendéget, aki intett neki. Mac felvette a telefont, és felhívta Rydert. Káromkodott, amikor nem vette fel.

Odament Davidhez, aki épp egy kört töltött ki.

— David, ha az ajánlatod még áll, örülnék neki, ha elvinnéd Kitet hozzám. Győződj meg róla, hogy bezárta-e az összes ajtót, ha nem túl nagy kérés.

David két ujját a homlokához emelve szalutált.

— Nem probléma.

Mac megfordult, és a szemével Kitet kereste. Amikor meglátta, utat tört magának a tömegen keresztül, és odament hozzá. A lány meglepetten pillantott rá, amikor megérintette a karját.

— Mennem kell, behívtak.

Kit megértően bólintott.

— Kit, fogunk beszélni, rendben? David felajánlotta, hogy elvisz hozzám, ha végeztetek. Odamész és megvársz?

A tekintetük összekapcsolódott. Mac hangja szinte könyörgött. Szüksége volt rá, hogy a lány ott legyen, amikor hazamegy.

— Várni foglak — mondta Kit kedvesen.

Mac elengedte a karját, és elfordult, mielőtt valami ostobaságot tesz. Legszívesebben úgy megcsókolta volna, hogy a lány szóhoz sem tud jutni.

Kit nézte, ahogy elmegy, pedig legszívesebben könyörgött volna neki, hogy maradjon. Érte jött vissza. Ryder szavai a fülében visszhangzottak.

Ragadd meg az alkalmat! Ragadd meg az alkalmat! Litániaként ismétlődött a gondolat a fejében. Nem akarta elveszíteni Macet. Bármit megtenne, hogy ezt elkerülje. Még azt is, hogy élete legnagyobb kockázatát vállalja.

Visszament a bárpulthoz és az órára nézett. Még két óra.

— Jól vagy? — kérdezte David.

Kit rámosolygott.

— Igen, és köszönöm, hogy elviszel. Mac szólt, hogy te viszel haza.

David zavartan nézett rá.

— Haza? Azt kérte tőlem, hogy hozzá vigyelek el.

Kit arca kigyúlt. Kissé ostobán érezte magát.

— Igen, hozzá haza.

Ami az ő otthona is lesz, ha egyszer rászánja magát.

— Ahogy Pete megérkezik, elindulhatunk. Alig vannak ma éjszaka. Rose elbírja egyedül a többi vendéget.

— Köszönöm, David.

Kit igyekezett minden rendelést teljesíteni, míg Pete-re várt. Ha a legtöbb rendelést fel tudja venni, Rose-nak nem sok dolga marad. Ő pedig hamarosan hazamehet, és várhat Macre.