Maya Banks - Vénuszdombi mesék

Mac törölközővel várta. A lány készakarva lépett a karjába. A törölközővel a férfi átkarolta a lányt, és szorosan magához húzta.

Miközben a hálószoba felé mentek, zavaró gondolat ébredt Kit fejében. Nem akart visszamenni a házába, a korábbi életéhez. Biztonságban érezte magát Mackel a férfi házában. Biztonságban érezte magát Ryder karjában.

Megrázta a fejét, ahogy a rettegés lassan elhatalmasodott rajta. Nem. Nem szabad megtörténnie. Nem szabad függenie tőlük. Nem szabad ennyire vágynia rájuk.

Mac lesegítette az ágyra, és levette a törölközőt a lány meztelen testéről. Ryder belépett mögötte egy üveg babaolajjal a kezében.

Ryder leült Kit másik oldalára, és átadta az üveget Macnek. Mintha egy láthatatlan vonallal középen felosztották volna a testét, masszírozni kezdték fáradt izmait mindkét oldalon. Bedörzsölték a bőrébe az olajat.

Kit lehunyta a szemét, és azt akarta, hogy eltűnjön a rettegés. Bután viselkedett. Ez a két férfi a legjobb barátja a világon. Szerette őket, és tudta, hogy ők is szeretik. Gondoskodtak róla, és akár akarta, akár nem, mindig így lesz.

Lépj túl rajta, Kit! Élvezd ki a pillanatot! Ne rontsd el azzal, hogy túl sokat gondolkodsz!

A vágy apró hullámai keltek benne, és elárasztották a testét. Teljesen átadta magát a férfiak gondoskodásának, és az utolsó gondolata, amire még emlékezett elalvás előtt, az volt, hogy ott van, ahol lennie kell.

Kit Mac konyhájában matatott. Napok óta először érezte jól magát. Előkészült, hogy elkészítse Mac kedvenc reggelijét: sült krumpli főtt kukoricával és tojással.

Felhúzta a szemöldökét, amikor Ryder teljesen felöltözve a konyhába cammogott, és a hűtőből kivett egy italt.

— Nem maradsz reggelire? — kérdezte Kit.

A férfi odament hozzá, átölelte és lágyan megcsókolta a homlokát.

— Nem, drága. Nélkülem kell beérnetek. El kell mennem a műhelybe.

Kit a fejét ingatta, és nézte, ahogy Ryder elmegy. Sosem hagyta, hogy Kit kétségbeessen. Amikor Ryder apja meghalt, nagy örökséget hagyott rá, de a férfi még mindig a saját lepattant műhelyében barkácsolt, motorokat rakott rendbe.

Kit habverőt keresett, majd elkezdte felverni a tojásokat. Kukoricát főzött, elrendezte a felszeletelt krumplit a serpenyőben. Egyszer csak megszólalt a telefon. Kit megtörölte a kezét a konyharuhával, és a kagylóért nyúlt.

— Halló.

Összeráncolta a homlokát, amikor csend fogadta a köszönését a vonal túlsó végén. Épp vissza akarta rakni a kagylót, de attól, ami megütötte a fülét, a földbe gyökerezett a lába.

— Az enyém vagy, Kit!

Páni félelem és kétségbeesés kerítette hatalmába. A telefonkagyló kiesett a kezéből. Hátrálni kezdett.

— Kit, mi a baj? — kérdezte Mac.

A lány felnézett, és látta, hogy a férfi a konyhaajtóban áll egy szál rövidnadrágban. A haja még nedves volt a zuhanytól. A füléhez emelte a kagylót, majd összeráncolta a homlokát.

— Csak búgás.

Kit remegni kezdett.

— Baby, mi a baj?

Mac hangja aggódó volt. Közelebb húzta magához a lányt.

— Ő… Ő volt.

A férfi teste megfeszült.

— Idetelefonált?

Kit bólintott. A fejét belefúrta a férfi mellkasába.

Mac nagyot káromkodott. Eltolta magától, és felkapta a telefont. Beütött néhány számot, aztán a füléhez tette a kagylót.

Kit hallotta, hogy valakivel beszél az őrsön. Le akarta nyomoztatni a hívást. Eredményt akart. Dühös volt.

Kit kihúzta a kis asztalnál álló egyik széket. Lehuppant és az arcát a kezébe temette. Nem számít, meddig menekül Mac és Ryder karjaiba, a valóság ott lohol a sarkában. Nem bujkálhat tovább.

Mac átkarolta, és leült mellé. Kit ránézett, és megrémült a nyers erőszaktól, amely az arcán tükröződött.

— Nem akarom, hogy visszamenj dolgozni — mondta Mac. — Addig nem, amíg meg nem találtuk ezt a szemetet.

Kit döbbenten nézett rá.

— Mac, nincs más választásom. Nem tehetem meg, hogy nem dolgozom. Nem hagyom, hogy tönkretegye az életemet. Nem fogom!

— Kit, majd kitalálunk valamit. Itt maradhatsz addig, amíg csak szükség van rá. Tudod, hogy Ryder és én segítünk, ahogy csak tudunk.

A lány mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon.

— Mac, tisztellek téged és Rydert. Sokkal jobban, mintsem sejtenéd. Isten látja lelkem, megőrültem volna nélküled. Ti vagytok a legjobb barátok, akik valaha voltak nekem.

Mac feltartotta a tenyerét, hogy félbeszakítsa.

— Nem akarom hallani, milyen jó barátod vagyok, a pokolba is!

A kezét a lány vállára tette. Azt akarta, hogy a lány a szemébe nézzen.

— Kit, szeretlek. Az enyém vagy. Az enyém. Nem volt idő, amikor ne lettél volna az enyém. Azért vártam ennyi ideig, mert tudtam, hogy nem állsz még készen, de a pokolba is, baby, még egyszer nem fogok félreállni. Szükségem van rád, itt és most, az ágyamban. Minden éjjel.

Kit döbbenten bámult rá. Ellökte magától a kezét. Felállt és elfutott az asztaltól.

— Az isten szerelmére, Mac! Miért kell mindent tönkretenned?! Ennek nem lett volna szabad megtörténnie! Mindenkinél jobban kellene tudnod, hogy…

Kit szava elakadt, a torkát sírás fojtogatta. Esélyt sem hagyva a férfinak a válaszra, sarkon fordult és kirohant.

— Kit! — Mac felállt. A pokolba. A lány után futott, de már kiment az ajtón, és eltűnt.

Látta, ahogy végigfut az utcán.

— Picsába!

Visszament a konyhába és felkapta a telefont, hogy felhívja Rydert.

— Hé, haver, figyelj rám! Kit itthagyott. Szerintem hozzád megy. Elindulok megkeresni. Ha odaér hozzád, tartsd ott. Szólj vissza, hogy biztonságban van-e, oké?

Mac letette a telefont és az öklével hatalmasat csapott a falba. Nem veszítheti el, gondolta. Nem, amikor már ilyen közel van. Nem, azok után, ami történt. Rá kell jönnie, hogyan törhetné meg a lány makacs ellenállását.

Kit rohant, amíg csak a teste tiltakozni nem kezdett. Még azután is futott. Könnyek vakították el. A düh könnyei. Ijedt könnyek. Még soha nem érezte magát ennyire megcsalatva. Vagy kiszolgáltatva.

Befordult a következő utcasarkon, és Ryder garázsa előtt találta magát, pedig nem szándékosan futott erre. Levegő után kapkodott, összegörnyedt, és megpróbálta rendezni a légzését.

Két erős kar fonódott köré és felemelte.

— Ugyan, drága, ne sírj! Tudod, hogy ki nem állhatom, amikor itatod az egereket.

Hagyta, hogy Ryder bevigye a piszkos műhelybe, és leültesse ugyanarra a szakadt díványra, amely középiskoláskoruk óta ott volt. Egy pillanatra eltűnt, aztán zsebkendővel és hideg sörrel tért vissza.

Néhány másodperccel később hallotta, hogy telefonál.

— Itt van, öreg, megnyugodhatsz. Igen, vigyázni fogok rá.

Kit lehunyta a szemét. Vajon mit gondolt Mac? Mit érzett? Nem akarta bántani, mégis teljesen kirántotta alóla a szőnyeget.

Ryder odaballagott hozzá, és ledobta magát mellé a díványra. Levette a sör kupakját, és hosszan beleivott. Egy ideig néma maradt. Kit szerette az ilyen csendeket. Időt adott neki, hogy gondolkodjon, hogy fellélegezzen.

Végül Ryder ránézett.

— Mac átszakította a gátat nálad?

A lány szeme elkerekedett.

— Te tudtál róla?

A férfi megvonta a vállát.

— Mit tudtam? Hogy érdeklődik irántad?

A lány hevesen megrázta a fejét.

— Ennél többről van szó, Ryder. Azt mondta, szeret.

— Miért aggaszt ez téged, drága? Mindenki szeret valakit, és mindenki azt akarja, hogy szeressék.

— Tönkretett mindent — suttogta Kit.

Ryder felsóhajtott.

— Kit, drágám, komolyan azt gondolod, hogy képesek vagyunk lefeküdni veled úgy, hogy nem érzünk irántad semmit? Ilyen érzéketlennek gondolsz bennünket?

— Dehogy! Úgy értem, persze, hogy nem gondollak érzéketlennek benneteket. Egyikőtöket sem.

— Mac a középiskola óta rád vár. Elég hosszú idő egy szerető férfinak ahhoz, hogy ne tegyen lépéseket.

— De elment, mindketten elmentetek! — felelte Kit megtörten. — Mindenki, aki valaha fontos volt nekem, elhagyott!

— Ugyan már, Kit.

Ryder közelebb húzódott hozzá, és hatalmas karját köré fonta. Hátradőlt a díványon és magával húzta Kitet is. A lány feje a mellkasán pihent. Gyengéden simogatta a haját.

— Mac visszajött, Kit.

A lány megmerevedett.

— Miattad jött vissza. Gondold el, drága. Bárhová elmehetett volna a rendőrségnél. Mindenütt keresnek jó zsarukat, az egész országban. De visszajött ide, ebbe a porfészekbe, pedig megesküdtünk, hogy soha nem térünk vissza. Miattad van itt.

Kit szíve hevesebben kezdett verni. Mintha ki akart volna ugrani a mellkasából. A könyökére támaszkodott és Ryder szemébe nézett.

— Te miért jöttél vissza, Ryder?

— Te miért nem mentél el soha? — kérdezett vissza gyengéden a férfi.

Kit egy hosszú pillanatig csak bámult rá. A félelem egyre jobban elhatalmasodott rajta.

— Mert féltem.

— Mitől féltél?

— Attól, hogy ha elmennék… — Elhallgatott és nagyot sóhajtott. — Ha elmennék, te és Mac nem találnátok meg. Féltem, hogy soha nem látlak benneteket újra.

— Szóval ránk vártál — mondta Ryder csendesen.

Kit lehunyta a szemét, ahogy a felismerés hulláma elöntötte. Eddig még soha nem vallotta be magának.

— Miért jöttél vissza? — kérdezte újra a lány.

— Miután meghalt az öregem, már nem volt mit gyűlölnöm itt — mondta Ryder egyszerűen. — Mac visszajött, te is itt voltál. Ti ketten vagytok azok, akik érdekelnek engem.

— De Ryder… Ha én és Mac… Akkor mi lesz veled?