Maya Banks - Vénuszdombi mesék

Amynek, amiért lelkesített, valahányszor szükségem volt rá, és amiért nem hagyta, hogy kevesebbel is beérjem. Amiért azt mondta, hogy ez lesz „a” könyv. Igaza volt.

Robertának, hogy képes voltam megírni.

Karinnak, akivel oly sok évet töltöttünk együtt. Messze nem lett volna ennyire örömteli az életem nélküled.

Jannek, Liznek, Edie-nek és Michelle-nek. Keresve sem találhattam volna támogatóbb barátokat.

Hollynak és Frunak, amiért első számú rajongóim. Szeretlek mindkettőtöket.

Mellissának és Jennifemek a nagyszerű kritikákért. Nem is kívánhattam volna magamnak jobb olvasókat. Segítettetek, hogy őszinte legyek.

Jessnek: a támogatásod és a barátságod sokat jelent.

„Loo-gey”-nek, amiért a legjobb barát, akit valaha remélhettem magamnak.

Travis „Mac” McKenzie hátratolta fején a Stetson kalapját, és belépett a Two Step Bár és Kávézóba. Végignézett a füstös helyiségen, és mindenkit alaposan szemügyre vett. Keresett valami furcsát, valami szokatlant. De csak a jól ismert társaság volt ott, főleg helyiek, akik szórakozni jöttek.

A zenegépből a legújabb, harsány countryzene szólt, három táncoló pár billegett az ütemére középen.

Ahogy beljebb ment a bárba, néhányan az ott iszogató vendégek közül felnéztek, és az egyenruhájára meredtek. Ezúttal azonban nem azért jött, hogy bárkit bevarrjon rendetlen viselkedésért. Azért volt ott, hogy megbizonyosodjon, Kit nem került bajba.

Tekintete a helyiség hátsó részébe tévedt, ahol Kit Townsend egyik italt a másik után töltötte ki. A lány háttal állt neki. Mac végignézett gömbölyű fenekén, amelyet az egészen rövidre levágott farmer még ki is hangsúlyozott.

A teste még ekkora távolságból is azonnal reagált a lány látványára. Nem volt nehéz elképzelni, ahogy a formás lábak körülölelik, miközben megérinti a lány tökéletes mellét. Ökölbe szorította a kezét, hogy enyhítse a kínzó fájdalmat. Nagyon régóta vár rá. Megéri, de már nem vágyik egy perccel sem több időt elvesztegetni.

A lány időnként megállt, és futólag körbenézett a teremben, mintha attól tartana, hogy valaki egyszer csak ráveti magát, amikor épp nem számít rá. Ki is tehetne neki ezért szemrehányást azután, ami hat hónappal azelőtt történt?

Mac gyomra kellemetlen görcsbe rándult. Megfeszítette a karját, ahogy az ismerős szorongás szétáradt a testében. Valaki mindent megpróbált, hogy elragadja tőle Kitet, és ne lehessen az övé. A lány rettegett, akármennyire is igyekezett titkolni. Mac látta a sötét árnyékot a szemében, valahányszor ránézett.

A sarokba pillantott, ahol a cimborája, Ryder Sinclair ült, és épp egy üveg sört vett a gondjaiba. Mac kérdőn felhúzta a szemöldökét, mire Ryder megrázta a fejét.

Mac elindult felé. Mióta Kitet megtámadták, ketten úgy intézték a dolgaikat, hogy az egyikük mindig a közelében legyen. Gyerekkoruk óta vigyáztak rá. Persze, amikor igazán szüksége lett volna rájuk, nem voltak ott.

— Hogy ment? — kérdezte Ryder közönyösen, Mac felé emelve a sörét.

Mac levette a Stetsonját, és az asztalra dobta, majd robusztus alakját belepasszírozta a székbe.

— Egész éjjel volt meló, egyébként korábban jöttem volna. Minden rendben?

Ryder megvonta a vállát.

— A helyzet változatlan.

Mac látta, ahogyan Kit szétnéz a helyiségben, mintha valakit vagy valamit keresne. Az egyébként kifejező, zöld szeme szomorú és közönyös volt. Az egész viselkedése megváltozott — nem jó irányba. A társasági, pimasz, tüzes jelenség helyére, akit ő és Ryder egész életükben ismertek, egy olyan lány lépett, akit egyikük sem tudott hová tenni. Nem tudták, hogy viszonyuljanak hozzá.

A lány félt. Ez végtelenül dühítette Macet. Nagyon szerette volna megtalálni a szemétládát, aki elvette a lelkét, és legszívesebben puszta kézzel megölni.

— Még mindig semmi nyom, ugye? — motyogta Ryder.

Mac megrázta a fejét.

— Seggfejek vagyunk, Ryder.

— Mondj olyat, amit nem tudok.

— Ha nem baszakodtunk volna, és nem játszunk hülye játékokat, akkor otthon lett volna az ágyában velünk, nem pedig itt, azon az éjszakán.

Ryder az ajkába harapott, bólintott, majd beleivott az üvegbe.

— Nem tudhattuk. A pokolba is, jól szórakoztunk! Flörtöltünk. Mint a régi szép időkben.

— Lehet, hogy elszúrtam minden esélyemet vele — motyogta Mac. — Nem sok bizalom maradt a lányban azután, ami történt…

Hagyta, hogy a gondolatai elragadják. Tudta, hogy ő és Ryder az a két ember, akikben Kit megbízik, de vajon megmaradt ez a támadás után is? Nem tudta, és nem merte színvallásra kényszeríteni a lányt.

Ryder felhúzta a szemöldökét és előredőlt. Hatalmas karja az asztalon nyugodott. A felkarján lévő tetoválás kidomborodott és megfeszült, amikor megragadta a sörösüveget.

— Várj egy percet! Mennyire gondolod komolyan vele?

Mac baljós tekintetet küldött felé.

— Ugyan már, Ryder! Nem vagy ostoba. Csak azért, mert mindkettőnkkel egyformán kedves, még nem jelenti azt, hogy olcsó numera.

— Sosem mondtam, hogy az — mondta Ryder finoman. Beletúrt a hajába, és a bal füle mögé tűrte, amit egy sor fülbevaló díszített.

Mac megrázta a fejét. Szerette cikizni Rydert a fülbevalók meg a tetoválások miatt — három volt a testén -, de titokban irigyelte a hányaveti viselkedését. Kit minden porcikájában ugyanaz a lázadó volt, mint Ryder.

Kettejükkel felnőni rázós élmény volt. Kit és Ryder a középiskolában végzősként egy éjszaka úgy döntöttek, hogy elmennek szórakozni, és tetoválást szereznek magukra. Arra biztatták Macet, hogy csináltasson ő is egyet magának, de végül csak elkísérte őket. Egymás között úgy viselkedtek, ahogy Mac mindig is szeretett volna. Valószínűleg ezért vonzódott hozzájuk fiatalkorukban.

Még mindig emlékezett arra az éjszakára, amelyen Kit megmutatta nekik, hová tetováltatott. Biztos, hogy élete végéig nem fogja elfelejteni. Már attól hatalmas merevedése lesz, ha rágondol. Bár az édeshármas régóta foglalkoztatta őt és Rydert, Mac tudta, hogy ez nem elég neki. Ryderrel lehetett szórakozni, közösen szexelni. Könnyed barátságuk volt, de Mac többet akart. Kitet akarta.

— Tudod, bosszant, hogy csak szarakodtunk, és nem az érzelmeink után mentünk, amik nyilvánvalóak voltak. Akart bennünket. Mi is akartuk. Végül túl sokáig ültünk a babérjainkon, és valami kibaszott pszichopata fájdalmat okozott neki. Nem tetszik, ami lett belőle.

Ryder Kitre nézett a helyiség túlsó végében, és a tekintete elsötétült.

— Nem — mondta lassan. — Nekem sem tetszik.

— Elég sokáig vártunk. Időt akartam hagyni neki, hogy megbirkózzon azzal, ami történt, de valójában azt akarom, hogy többé soha senki ne bánthassa. Ezt nem tudom megadni neki, csak ha velem van; a házamban, az ágyamban.

Ryder hátradőlt és hosszan Macre bámult.

Mac összeráncolta a homlokát.

— Nem szeretem, mikor így nézel rám, tesó. Rendszerint azt jelenti, hogy túlpörgeted az agyad.

Ryder vigyorgott.

— Csak nem akarok senki tyúkszemére lépni. Lassacskán úgy érzem, hogy nem csak a szex miatt vagy benne.

— Ránk van szüksége — felelte Mac. — Ismeri a múltunkat. Biztos, hogy nem a kisujjából szopta az ötletet, ez átkozottul biztos. De nem fogok hazudni neked. Végső soron azt akarom, hogy engem válasszon, és velem jöjjön haza.

Ryder megvonta a vállát.

— Tiszta sor. Legalább tudjuk, hányadán állunk. De ismerve a véleményét a kapcsolatokról, meglep, hogy egyáltalán gondolsz ilyesmire.

Mac nézte, ahogy Kit átsétál a báron.

— Meg akarom változtatni a véleményét.

Kit a szeme sarkából látta, hogy Mac és Ryder a terem túlsó végében ül. Megszokott látvány volt akkoriban. Nem kellett zseninek lennie, hogy kitalálja, miért vannak ott.

Letett egy pár sört az asztalra, amelynél kiszolgált, mit sem törődve a szokatlan mosollyal az arcán. Bólintott a férfi felé két asztallal arrébb, aki még egy sört kért, és visszament a bárpulthoz.

Letette a tálcáját, gyorsan leadta az italrendelést Davidnek, aztán hozzálátott sört csapolni.

— Zűrös este — kiáltotta oda neki David a pult felett.

A lány bólintott, és ismét oldalra pillantott Macre és Ryderre. Mindketten rá bámultak. Ingerülten és szomorúan sóhajtott. Egykor vággyal a szemükben mustrálták. Ezúttal nehéz volt kitalálni, sajnálat vagy megvetés ül-e a szemükben. Vagy valami egészen más.

Büszke volt arra, hogy mindig tudta, hogy áll a szénája az emberekkel. Nem sokat rágódott a dolgokon, de az az este mindent megváltoztatott. Megkérdőjelezte az ösztöneit. Nem szerette sérülékenynek érezni magát. Elég volt elviselni a gyerekkorát. A felnőtt életében maga mögött akarta tudni a lelki gondokat.

— Édes, ha még sokáig így bámulnak, meg fognak enni vacsorára — szólalt meg Rose mellette.

Kit a másik pincérnőre nézett, amint az leadta az italrendelést Davidnek.

— Bár így lenne — motyogta a lány.

Rose sajnálkozva, és szomorúan nézett rá.

— Ne hagyd, hogy letörjön, ami történt veled, csajszi! Azok a férfiak nem fognak örökké rád várni.

Kit összeszorította a fogát. Rose jót akart, de Kit gyűlölte, ha mások beleütik az orrukat a dolgaiba. Mosolyt erőltetett az arcára, és azt mondta:

— Köszönöm, Rose. Értékelem, hogy aggódsz értem.

Visszafordult, elrendezte a sört és az italokat a tálcán, majd elindult vissza a tömegbe. Azt kívánta, bárcsak olyan egyszerű lenne a dolog, hogy tesz néhány kétértelmű célzást, elsuttog néhány egyszerű szót, és máris ágyba bújhat a két szexi fickóval.